ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestõl felmenél a házak tetejére?
Bir. 16,27.,
Nehem. 8,16.
- Te lármával teljes, zajos város, örvendezõ város, megöletteid nem fegyverrel ölettek, meg, és nem harczon hullottak el!
- Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elõtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midõn futni akartak messzire.
- Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
- Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jõ Istentõl, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kõfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
- És Élám fölvette a tegezt, és jõ szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
- És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
- És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdõ házának fegyverzetére,
1 Kir. 7,2.
- És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.
2 Krón. 32,3.,
2 Krón. 32,4.
- És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kõfalat megerõsíthessétek;
- És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!
- És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
- És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
Ésa. 56,12.,
Ámós. 6,1.,
Ámós. 6,4.,
Ámós. 6,7.
- És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Ésa. 5,9.
- Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fõemberéhez, és mondd meg néki:
- Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
- Ímé az Úr elhajít téged erõs hajítással, és megragadván megragad,
- Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
- És kivetlek állásodból és lerántlak helyedrõl.
- És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
- S felöltöztetem õt öltözetedbe, és öveddel megerõsítem, és uralmadat kezébe adom, és õ lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
- S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
- S beverem õt, mint szeget erõs helyre, és lészen dicsõséges székül az õ atyja házának;
Zak. 10,4.
- S reá függesztik atyja házának minden dicsõségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektõl a tömlõknek minden edényeiig.
- Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erõs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.