ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
Hab. 2,8.,
Náh. 3,1.
- Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
- Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
Dán. 10,6.,
Jel. 1,10.,
Zsolt. 68,1.,
Zsolt. 68,2.,
Zsolt. 68,3.
- És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
- Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
Ésa. 1,27.
- És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
Ésa. 9,7.,
Ésa. 11,1.,
Ésa. 11,2.
- Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
- Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
Bir. 5,8.,
Ésa. 10,9.,
Ésa. 36,19.,
2 Kir. 18,14.,
2 Kir. 18,16.
- Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
Ésa. 24,4.,
Ésa. 24,7.
- Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
- Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
Ésa. 26,18.,
Ésa. 59,4.
- A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
Ámós. 2,1.
- Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
- Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?
Ésa. 31,9.,
Zsid. 12,29.,
5 Móz. 4,24.,
5 Móz. 9,3.
- A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
- Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
Zsolt. 18,34.,
Zsolt. 30,8.
- A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
Ésa. 32,1.,
Ésa. 32,5.
- Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?
- A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.
- Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
- Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
Ésa. 28,1.
- Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!
- Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
- És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.
Ésa. 6,10.,
Zsolt. 103,3.,
Márk. 2,9.,
Mát. 8,17.