ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
Ésa. 8,20.,
Mát. 4,13.,
Mát. 4,16.
- A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Ésa. 42,1.,
Ésa. 42,7.,
Ésa. 26,19.,
Ésa. 60,1.
- Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
Zsolt. 126,3.,
Zsolt. 4,8.,
Zsolt. 68,13.,
Zsolt. 119,162.
- Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
Bir. 7,22.,
Bir. 7,25.,
Ésa. 10,26.,
Zsolt. 83,10.
- Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;
- Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, + tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Luk. 1,32.,
Luk. 1,33.,
Luk. 2,10.,
Luk. 2,11.,
Jer. 23,5.,
Jer. 23,6.
- Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A + seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Ésa. 1,27.,
Ésa. 37,32.,
2 Kir. 19,31.
- Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
- Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
- Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
- De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
2 Kir. 16,9.
- A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
2 Kir. 15,29.,
Ésa. 5,25.
- Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
Jer. 5,3.
- Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
Ésa. 3,3.,
Ésa. 3,4.
- A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
- Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
Ésa. 3,13.,
Jer. 6,14.,
Mát. 23,13.
- Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
- Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg a füst oszlopában.
Ésa. 47,14.,
Mát. 3,12.
- A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn: Senki atyjafián + nem könyörül,
Ésa. 13,9.,
Ésa. 13,10.,
Jer. 16,6.,
Jer. 16,9.
- Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
Jer. 19,9.
- Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.