4. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Péter és János a főtanács előtt. Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk.
   
2. Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik.
   
3. Letartóztatták tehát, s mivel már esteledett, másnapig őrizetbe vették őket.
   
4. A beszéd hallgatóságából pedig sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívek száma elérte az ötezret.
   
5. Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, vénei és írástudói,
   
6. meg Annás főpap is, valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott.
   
7. Előállították és faggatni kezdték őket: "Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"
   
8. Ekkor Péter a Szentlélekkel telve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének (halljátok)!
   
9. Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg,
   
10. hát tudjátok meg mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten föltámasztott holtából.
    
11. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett.
    
12. Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk."
    
13. Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak.
    
14. Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek.
    
15. Kiküldték hát őket a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak:
    
16. "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk.
    
17. De hogy még inkább el ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről."
    
18. Ezután behívatták őket s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
    
19. Erre Péter és János így válaszolt: "Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre?
    
20. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!"
    
21. Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt,
    
22. hiszen több, mint negyvenéves volt az az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt.
    
23. A hívek hálaadása és áldozatos élete. Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
    
24. Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: "Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van.
    
25. Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával:
    Miért, hogy a nemzetek háborognak?
    Hívságokon a népek miért agyarkodnak?
    
26. Fölkelnek a földnek királyai,
    az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen
    a fejedelmek összetanakodnak.
    
27. Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével,
    
28. hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta.
    
29. Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésünkre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet.
    
30. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által."
    
31. Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét.
    
32. A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.
    
33. Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban.
    
34. Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették.
    
35. Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten.
    
36. József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta - ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia -
    
37. eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette.
    

Mt. 3,7

5-6. A főtanács élén a tényleges főpap állt. A tanácsosok a volt főpapok, a törzsek fő emberei (vének) és a farizeusok csoportjához tartozó kiváló törvénymagyarázók (írástudók) voltak. Országos érdekű és vallási ügyekben ők határoztak.

11. Péter a Zsolt. 118,22-t alkalmazta a nagytanács magatartására: a Messiást, mint értéktelen követ félredobták, Isten azonban országának szegletkövévé tette (Mt. 21,42; Mk. 12,10; Lk. 20,17).

25-26. Zsolt. 2,1-2.

31. Az imádság meghallgatását a ház megrendülése és a Szentlélek alászállása jelezte.

32-37. Lásd ApCsel. 2,44-45.