6. Fejezet (Szent Lukács)

1. Kalászszedés szombaton. Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették.
   
2. Néhány farizeus erre szemükre vetette: "Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?"
   
3. Jézus felelt meg nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett?
   
4. Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, pedig azokból csak a papok ehettek?"
   
5. Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
   
6. Gyógyítás szombaton. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember.
   
7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra.
   
8. Ő azonban ismerte gondolataikat. Felszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj föl és állj ide a középre!" Az fölkelt és odaállt.
   
9. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?"
   
10. Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezed!" Megtette, és egészséges lett a keze.
    
11. Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
    

    Jézus további működése

12. A tizenkettő kiválasztása. Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.
    
13. Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett:
    
14. Simont, akit Pétemek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
    
15. Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont,
    
16. Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt.
    
17. A hegyi beszéd. Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről.
    
18. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.
    
19. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
    
20. Akkor tekintetét tanítványaira emelte és így szólt:

    "Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.
    

21. Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok.
    Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul.
    
22. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért!
    
23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.
    
24. De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztokat.
    
25. Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok.
    Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.
    
26. Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.
    
27. Ellenségszeretet. Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal,
    
28. áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért.
    
29. Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is.
    
30. Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza.
    
31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.
    
32. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
    
33. És ha csak jótevőitekkel tesztek jót micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik.
    
34. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
    
35. Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
    
36. Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.
    
37. Vakmerő ítélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak.
    
38. Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is."
    
39. Hasonlatot is mondott nekik: "Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe?
    
40. Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere.
    
41. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?
    
42. Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből.
    
43. Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna.
    
44. Minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
    
45. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj.
    
46. A sziklára épített ház. Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! - és nem teszitek, amit mondok.
    
47. Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja.
    
48. Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült.
    
49. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált."

1. A másodelső szombat valószínűleg a húsvét második napjára következő szombat.

2. Isten törvénye megengedte (MTörv. 23,25), csak a farizeusok tiltották.

3-4. Az eseményt a királyok első könyve mondja el (1Kir. 21,1-6). A kenyeret szombatonként tették ki a jeruzsálemi templomban a szentély asztalára.

6-11. Mt. 12,9-14; Mk. 3,1-6.

12-16. Mt. 10,1-4; Mk. 3,13-19.

14-15. Az apostolról lásd Mt. 10,3 jegyzet.

17-19. Mt. 4,23-25; Mk. 3,7-12.

17. A hegyi beszéd Lukácsnál (17-49) sokkal rövidebb, mint Máténál (5-7 fejezet). Elhagyja mindazt ami csak a zsidó olvasót érdekelhette.

20-26. Mt. 5,3-12. A Máténál leírt nyolc boldogság helyett Lukács csak négyet említ, de ezeket ellentétükkel is megvilágitja.

20. Isten országát Máté mennyek országának nevezi. Erről lásd Mt. 5,3 jegyzet.

24. A gazdagok azok, akik a vagyont életcéljuknak tekintik.

27-36: Mt. 5,38-48. Jézus a rideg megtorlás helyébe a nagylelkű megbocsátás és a jutalmat nem váró jótett tanácsát állítja. Ez a szeretet, a mennyei Atya példája szerint, nem tesz különbséget barát és ellenség között.

37-45. Mt. 7,1-5, Mt. 7,16-20; Mt. 6,14; Mt. 15,14; Mt. 10,24-25; Mt. 12,33-35; Mk. 4,24; Jn. 15,20. Ez a szakasz néhány kiszakított töredéket foglal össze Jézus beszédeiből.

46-49. Mt. 7,24-27.