13. Fejezet (Szent Lukács)

  1. Intés a bűnbánatra.. Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus.
  2. Ô ezt a megjegyzést fűzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak?
  3. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.
  4. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádôlt a torony és megölte ôket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élô embernél?
  5. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan."
  6. A terméketlen fügefa.. Azután példabeszédet mondott nekik: "Valakinek fügefa volt a szôlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
  7. Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is foglalja el a földet?
  8. Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt.
  9. Ha nem, jövôre kivághatod."
  10. Egy nyomorék asszony meggyógyítása.. Szombatonként az egyik zsinagógában tanított.
  11. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni.
  12. Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtôl." Közben rátette kezét,
  13. az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.
  14. Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: "Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton."
  15. "Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?
  16. Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétôl szombaton?"
  17. E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

    Jézus tanítása Isten országáról.

  18. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.. Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam?
  19. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnô és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai."
  20. Majd tovább folytatta: "Mihez hasonlítsam az Isten országát?
  21. Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik."
  22. A szűk kapu.. Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment.
  23. Valaki megkérdezte tôle: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ô így felelt:
  24. "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
  25. Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ô azt feleli: Nem tudom, honnan vagytok.
  26. Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen elôtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál!
  27. De ô megismétli: Nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tôlem mind, ti gonosztevôk!
  28. Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan.
  29. Jönnek majd napkeletrôl és napnyugatról és délrôl, és asztalhoz telepednek Isten országában.
  30. Vannak tehát utolsók, akik elsôk lesznek és elsôk, akik utolsók lesznek."
  31. Jézus és Heródes.. Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette ôt: "Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni."
  32. De ô így felelt: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen.
  33. De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
  34. Jaj neked, Jeruzsálem!. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.
  35. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: Áldott, ki az Úr nevében jön!"
2. A baleseteket a zsidók különleges bűnök büntetésének tekintették (Jn. 9,2.). Jézus nem foglalkozik részletesen a kérdéssel, csak arra figyelmeztet, hogy mások balsorsa indítson bűnbábatra.

6-9. A példabeszéd egyrészt Istennek különösen a zsidó néppel szemben tanúsított türelmét, másrészt a bűnbánat sürgösségét fejezi ki.

10-17. A betegség lelke: az asszonyt ördög szállta meg s tette nyomorékká.(Lk. 13,16.).

16. Ábrahám leánya, vagyis Isten választott népének tagja.

18-21: Mt. 13,31-33; Mk. 4,30-32. A példabeszéd értelmét lásd: Mt. 15,31-33.

22-30: Mt. 7,13-23.; Mt. 25,1112.

23-24. Jézus a kiváncsiskodó kérdésre nem válaszol, hanem arra buzdítja hallgatóit, hogy kövessék tanítását, amíg messiási küldetésének kegyelmi ideje tart.

25. A Vulgátában így olvassuk: ,,Mikor bement a családatya"

26. A kizártak hiába hivatkoznak a Jézussal való külső kapcsolatukra: a zsidók arra hogy honfitársai, a keresztények pedig arra, hogy az egyház tagjai voltak.

30. A zsidók véleménye szerint utolsók a pogányok, elsők ők maguk. Jézus kijelenti, hogy a pogányok sok hitetlen és gőgös zsidó helyét foglalják majd el Isten országában.

31. Heródes Antipászról, Galilea és Perea uralkodójáról van szó.

32-33. Jézus előbb elvégzi az Atyjától kiszabott időben föladatát, s csak aztán szenvedi el a próféták sorsát, a vértanúhalált Jeruzsálemben.

34-35. Mt. 23,37-39.

35. Mt. 23,38.