59. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
2. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
   1 Sám. 19,9., 1 Sám. 19,10.
3. Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4. Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
   1 Sám. 20,31., 1 Sám. 20,32.
5. Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és láds meg ezeket!
   Zsolt. 7,4., Zsolt. 7,7., Zsolt. 35,23.
6. Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
   Zsolt. 56,8.
7. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
   Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,6., Zsolt. 57,5.
9. Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
   Zsolt. 2,4.
10. Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11. Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
    Zsolt. 54,9., 1 Sám. 20,15., 1 Sám. 26,10., 1 Sám. 31,2.
12. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
    Zsolt. 68,2.
13. Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
    1 Sám. 24,10.
14. Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik és Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
    Zsolt. 56,8.
15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
    Zsolt. 5,4.
18. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
    Péld. 18,10.