143. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged + és igazságod szerint hallgass meg engemet.
   2 Sám. 23,1., Zsolt. 50,15.
2. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
   Jób. 9,2., Jób. 9,3.
3. Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
   1 Sám. 23,78., 1 Sám. 24,3.
4. Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
   1 Sám. 26,19., 1 Sám. 27,1., 1 Sám. 27,2.
5. Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
   Zsolt. 78,12., Zsolt. 78,27., Zsolt. 119,52.
6. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
   Zsolt. 63,20.
7. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
   Zsolt. 28,1.
8. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
   Zsolt. 143,9.
9. Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
   1 Sám. 26,10., 1 Sám. 26,11.
10. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
    Zsolt. 25,4.
11. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
    Róm. 2,6., Róm. 2,11.
12. És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.