139. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, + és ismersz.
2 Sám. 23,1.,
Zsolt. 17,3.,
Jer. 12,3.
- Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
- Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
- Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt. 44,22.
- Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
- Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Zsolt. 92,6.
- Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
- Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ámós. 9,2.
- Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
- Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
- Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
- A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Zsolt. 139,2.,
Zsolt. 139,4.
- Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
- Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
- Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Jób. 10,10.,
Jób. 10,12.
- Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
- És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt. 40,6.,
Zsolt. 71,15.
- Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
- Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
- A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
- Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt. 101,4.,
Zsolt. 101,8.,
Jel. 2,6.
- Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
- Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt. 26,2.
- És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!