144. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra + tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
   2 Sám. 22,2., 2 Sám. 22,47., Zsolt. 18,33., Zsolt. 18,41.
2. Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
   2 Sám. 22,44.
3. Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
   Zsolt. 8,5.
4. Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó + árnyék.
   Zsolt. 39,6., Jób. 14,1., Jób. 14,2.
5. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
   Zsolt. 18,8., Zsolt. 18,15., Ésa. 64,1., Ésa. 64,3.
6. Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
   Zsolt. 18,17., Zsolt. 18,18., Zsolt. 69,2., Zsolt. 69,15.
8. A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9. Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
   Zsolt. 33,2., Zsolt. 33,4.
10. Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
    Zsolt. 18,1., Péld. 21,31.
11. Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, akiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12. Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
    5 Móz. 28,4., 5 Móz. 28,11., Zsolt. 65,12., Zsolt. 65,14.
14. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15. Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
    Zsolt. 33,12.