Pál apostol második levele a korintusiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
- Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra
megyek ismét hozzátok,
- mert ha én megszomorítlak titeket,
ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én
szomorítottam meg?
Ezt is azért intéztem el levélben, hogy
amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm
kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy
az én örömöm valamennyietek öröme.
- Sűrű könnyek közt,
szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek,
nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok,
mennyire szeretlek különösen titeket.
- Megbocsátó szeretete. Ha valaki megszomorított, nem
annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy
ne túlozzak, mindnyájatokat.
- Elég az ilyennek az a
büntetés, amellyel a többség sújtotta.
- Inkább bocsássatok meg
neki és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól
kétségbe ne essék.
- Ezért arra kérlek titeket, tanúsítsatok
iránta szeretetet.
- Azért is írtam, hogy próbára tegyelek
titeket és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben?
- Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe
előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha
egyáltalában volt még mit megbocsátanom.
- Nem akarjuk ugyanis,
hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem
ismeretlenek.
Apostoli szelleme. Mikor Troászba érkeztem, hogy
Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt
előttem az Úrban,
- lelkemnek mégsem volt nyugta, mert
nem találkoztam Titusz testvéremmel. Búcsút vettem
tehát tőlük és átkeltem Makedóniába.
- De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban)
mindenkor győzelemre segít minket és ismeretének illatát
mindenütt elterjeszti általunk.
- Mi ugyanis Krisztus jó illata
vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt
is, akik elkárhoznak.
- Ezeknek halált jelentő hullaszag,
azoknak meg az élet éltető illata.
- Ki a rátermett erre? Mi
nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén,
hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe
előtt Krisztusban.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
3. Az itt említett levelet valószínűleg az 1 Kor. levél után írta az Apostol, és valamely személyes megbántás miatt panaszkodott benne. A levél nem maradt fönn.
12-14. Szent Pál jó eredményt ígérő missziós munkáját Troászban félbeszakította, hogy Titusszal találkozzék. Nyugtalanságának oka nem Titusz távolléte volt, hanem a korintusi egyház állapota miatt érzett aggodalma. Macedóniában találkozott Titusszal (2Kor. 7,5-6.), aki jó híreket hozott Korintusból. Itt hálát ad érte Istennek.