Pál apostol második levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. A jótékonyság áldásai. A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom.
  2. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a makedónok előtt. Tavaly óta Achája is készen áll és buzgóságtok sokakat föllelkesített.
  3. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok.
  4. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.
  5. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.
  6. Annyi bizonyos: "Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat."
  7. Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.
  8. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre.
  9. Hiszen ezt olvassuk az Írásban:
    "Bőségesen adakozik a szegényeknek,
    nagylelkűsége örökre megmarad."

  10. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését,
  11. hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt.
  12. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít.
  13. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget.
  14. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok.
  15. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.


6-15. A jó szívvel adott alamizsnát Isten bőségesen megjutalmazza, a megsegített jeruzsálemi keresztények pedig hálát fognak adni Istennek a korintusi hívek élő hitéért, amely gyakorlati szeretetben nyilvánul meg. Ily módon a zsidóságból és a pogányságból megtért keresztények lélekben közelebb jutnak egymáshoz.