Pál apostol második levele a korintusiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
Rendkívüli kegyelmei. Ha dicsekedni kell, bár
semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr
kinyilatkoztatásaira.
- Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki
tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testen kívül-e,
nem tudom, Isten a tudója - elragadtatott a harmadik
égig.
- És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testen
kívül, nem tudom, Isten a tudója -
- elragadtatott a
paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket
ember el nem mondhat.
- Az ilyesmivel dicsekszem, de
magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.
- Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen
igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre
becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall.
- De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne
tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy
szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat.
- Háromszor
kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte:
- "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben
nyilvánul meg teljesen." Örömest dicsekszem tehát
gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.
- Azért telik
kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban,
nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert
amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
- Áldozatkészsége a korintusiakért. Oktalanná lettem, ti
kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy
engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a "fő-fő
apostolok" mögött, bár semmi sem vagyok.
- Apostoli
küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek
jelekkel és csodás erőmegnyilvánulásokkal.
- Mi az,
amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem
az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem
ezt az "igazságtalanságot"!
- Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem
leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem
titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a
szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
- Én örömest hozok
áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért.
Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb
viszontszeretetet találjak nálatok?
- Ám legyen: "Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos
vagyok, csellel hálóztalak be."
- Vajon a hozzátok
küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket?
- Legutóbb
Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon
Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes
egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon?
- Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek,
pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti
épüléstekre szolgáljon, szeretteim.
- Attól tartok ugyanis, hogy
amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket,
amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok,
amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás,
irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás,
gőgösködés, pártoskodás,
- hogy amikor újra odajutok, Isten
meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat,
akik vétkeztek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett
tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
1-10. Szent Pál az isteni kinyilatkoztatások közül itt csak egyet említ: misztikus elragadtatását, amelyet nem tud emberi szavakkal elmondani. Önmagáról harmadik személyben beszél (1-6). A kegyelmekkel szemben feltárja súlyos szenvedéseit is, amelyekkel Isten a kevélység szellemétől akarja megóvni (7-10). A szövegben említett tövis nem a tisztátalan kísértés, hanem valami testi betegség, amint a görög szentatyák és a Szentírás-magyarázók általában értelmezik.
16-18. Az Apostol tiltakozik a gyanúsítás ellen, hogy munkatársai útján vezette félre a korintusiakat.