Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. A béna koldus csodás gyógyulása. Péter és János egyszer a kilencórai imádság idején a templom felé tartott.
  2. Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. Őt mindennap odavitték a templomnak úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.
  3. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük.
  4. Péter, Jánossal együtt, rátekintett és így szólt: "Nézz ránk!"
  5. Erre az feléjük fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit.
  6. Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében (kelj föl és) járj!"
  7. Ezzel jobb kezével megragadta és fölsegítette, mire annak tüstént erő szállt lábába és ízületeibe, úgyhogy fölugrott és járni kezdett.
  8. Velük együtt bement a templomba, s ide-oda járkálva és ugrándozva dicsérte az Istent.
  9. Az egész nép látta, hogy jár és Istent magasztalja.
  10. Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes-kapujánál, nem tudták hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt.
  11. Péter templomi beszéde. Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az úgynevezett Salamon-tornácba.
  12. Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez:
    "Izraelita férfiak! Ugyan miért csodálkoztok ezen, vagy miért bámultok úgy ránk, mintha saját hatalmunkkal vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ez az ember járni tudjon?

  13. Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha az szabadon akarta bocsátani.
  14. Megtagadtátok a szentet és igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek,
  15. az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban föltámasztotta őt holtából: ennek mi tanúi vagyunk.
  16. S mivel mi hiszünk benne, azért adott az ő segítségül hívása erőt ennek az embernek, akit láttok és ismertek; a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
  17. De tudom testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amint elöljáróitok is.
  18. Isten azonban ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már előre hirdetett, tudniillik, hogy Fölkentje szenvedni fog.
  19. Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket,
  20. elérkezzék az Úrtól a megenyhülés ideje és elküldje Jézust, a számotokra előre rendelt Messiást.
  21. Őt a mennynek kell befogadnia egészen a nagy megújulás koráig, melyről Isten már réges-rég beszélt szent prófétái által.
  22. Mózes megmondta ugyanis: Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindabban, amit majd mond nektek.
  23. Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből.
  24. Az összes próféta Sámueltől kezdve, és aki csak őutána szólt, szintén ezeket a napokat hirdette.
  25. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: a te utódaid által részesül áldásban a föld minden nemzetsége.
  26. Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte el őt, hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából."

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.


1. A templomban háromszor volt nyilvános imádság: reggel az áldozat idején, a nappal kilencedik órájában, vagyis du. háromkor és napnyugtakor.

11. A templomépítő Salamon király emlékét a templom déli oszlopcsarnoka őrizte.

13. Isten szolgája (a Vulgátában: "fia") Izajás próféta kifejezésével (Esa. 42,1; Esa. 52,13-53) a szenvedő Messiás.

14. A gyilkos Barabás volt, lásd Lk. 23,19.

16. Péter a Jézusba vetett hit erejével gyógyította meg a bénát.

20. A megenyhülés ideje az Úr második eljövetelével következik be; ez akkor lesz, amikor a zsidó nép megtér (lásd Róm. 11,26).

21. A nagy megújulás a bűnbeesést megelőző állapotnak, az Istennel való helyes viszonynak a helyreállítása.

22-23. MTörv. 18,15-19.

25-26. A messiási kegyelem minden népnek szól, de az üdvösség isteni rendje szerint először a zsidók részesülnek benne.