Az Apostolok Cselekedetei
- Pál útnak indul. A fölfordulás megszüntével Pál magához hivatta a
tanítványokat. Buzdította ôket, majd elbúcsúzott és Macedóniába utazott.
Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz.
Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül.
- Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szôttek ellene.
Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.
- Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópáter, Pirrusz fia, s tesszalonikiak
közül pedig Arisztarhusz és Szekundusz, továbbá a derbei Gájusz és Timóteus,
végül Ázsiából Tihikusz és Trofimusz.
- Ezek elôrementek és Troászban vártak ránk.
- Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibôl és öt nap
múlva utolértük ôket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk.
- A hét elsô napján egybegyültünk a kenyértörésre. Pál beszédet
intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig
nyujtotta beszédét.
Mk. 16,2, Lk. 24,1, Jn. 20,1.
- A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bôvében.
- Egy Eutihusz nevô ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben
mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletrôl.
- Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva ôt
így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van."
- Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig,
egész virradatig beszélt, s végül útra kelt.
- Az ifjút pedig élve vezették oda, és ez nem kis vigasztalásukra szolgált.
- Pál Milétuszban búcsút vesz az efezusiaktól. Mi pedig hajóra
szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ô rendelkezett
így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat.
- Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük ôt és úgy értünk Mitilénébe.
- Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következô nap Számoszon
kötöttünk ki, az erre következôn pedig megérkeztünk Milétuszba.
- Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában
idôt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára
Jeruzsálemben legyen.
- Milétuszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház preszbitereit.
- Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába
jövetelem elsô hapjától fogva hogyan éltem közöttetek.
- Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam,
melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem.
- Semmit sem vontam meg tôletek, ami hasznotokra szolgálhatott,
hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak benneteket.
- Most pedig belsô kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek.
- Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a
Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és
megpróbáltatás vár rám.
- De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni
pályafutásomat és az Úr Jézustól rámruházott föladatomat: az Isten
kegyelmérôl szóló evangélium hirdetését.
- És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve
jártam, egy sem lát meg többé.
- Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem
szárad rajtam.
- Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam elôttetek.
- Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket
elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet
tulajdon vérével szerzett meg.
- Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek
a nyájnak.
- Sôt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz
akarják csábítani a tanítványokat.
- Örködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal
szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket.
- Most pedig Istennek és az ô kegyelmébe ajánlak titeket. Neki hatalma
van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi
szentekkel közös örökséget.
- Nem kivántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
- Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környeztemnek
szüksége volt.
ApCsel. 18,3, 1Kor. 4,12, 1Tessz. 2,9, 1Tessz. 3,8-9.
- Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a
gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta:
Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
- Ezeket mondta, aztán térdrehullott és mindnyájukkal közösen imádkozott.
- Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták ôt.
- Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni.
Végül elkisérték ôt a hajóhoz.
2. Makedónia akkor négy kerületre osztott római tartomány volt.
6. A kovásztalan kenyér ünnepe a zsidó húsvét.
7. A hét első napja az Úr föltámadásának napja (lásd Mk. 16,2; Lk. 24,1; Jn. 20,1), a vasárnap. Ez a kenyértörés az utolsó vacsora megismétlése, vagyis az eukarisztia.
34. Lásd ApCsel. 18,3; 1Kor. 4,12; 1Tessz. 2,9; 2Tessz. 3,8-9.