Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

Ananiás és Szafíra bûnhõdése. Egy Ananiás nevû férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát.
Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé.
Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából?
Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!"
E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.
A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették.
Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekrõl.
"Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, ennyiért" - felelte az.
Péter ekkor rászólt: "Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek."
Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépõ ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették.
Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott errõl az eseményrõl.
Az egyház növekedése. Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában.
Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte õket.
Az Úrban hívõ férfiak és nõk sokasága pedig egyre növekedett.
Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették õket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktõl).
Sõt a Jeruzsálemhez közel esõ helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektõl gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
Az apostolokat újabb üldözés éri. De a fõpapot és környezetét - vagyis a szadduceusok pártját - féltékenység fogta el.
Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették õket.
Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette õket és így szólt hozzájuk:
"Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az errõl az életrõl szóló tanítást!"
Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek.
Mikor a fõpap és kísérete megérkezett, összehívták a fõtanácsot - vagyis a zsidó nép összes véneit - és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elõ õket.
De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték õket. Visszatértek tehát és jelentették:
"A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az õrök is ott álltak az ajtó elõtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."
A templomõrség parancsnoka és a fõpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.
Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: "Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet."
Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta õket. Erõszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük.
Elõvezették tehát õket és a fõtanács elé állították. Majd a fõpap kérdõre vonta õket:
"Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
De Péter és a többi apostol így válaszolt: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!
Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok.
Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítõvé emelte õt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bûneit.
Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki."
A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik õket.
Gamáliel tanácsa. Fölállt azonban a fõtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevû farizeus, az egész nép elõtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid idõre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez:
"Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.
Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de õt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették.
Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban õ is, és minden követõje szétszóródott.
Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek õket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektõl származik, fölbomlik,
de ha Istentõl van, nem tudjátok szétoszlatni õket, különben úgy tûnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok."
Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták õket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték õket.
Õk pedig örvendezve távoztak a fõtanács elõl, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek.
Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1 -11. A tulajdon eladása s árának beszolgáltatása senkire sem volt kötelezõ. A házaspár tettével azt a látszatot keltette, mintha a Szentlélek ösztönzésére és sugallatára cselekednék, valójában pedig megtagadta a Szentlelket, s ezzel alapjában tagadta meg a fiatal egyház szellemét.

20 . A keresztény életrõl szóló tanítást.

28 . A fõpap szavaiban visszacsendül a zsidók kiáltása Pilátus elõtt: "Vére rajtunk és fiainkon" (Mt. 27,25).

37 . A galileai Júdás a római császártól elrendelt népszámlálást merényletnek minõsítette a zsidóság függetlensége ellen, s ezért lázadt föl.

40 . Ez a büntetés a zsidóknál egy híján negyven botütésbõl állott.