Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Szent István beszéde. Ő erre így kezdett beszélni: "Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Abrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá:
   
2. Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked.
   
3. Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok.
   
4. Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megigérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak - bár ekkor még nem volt fia.
   
5. Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül.
   
6. De én itéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni.
   
7. Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így született neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka.
   
8. A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba.
   
9. Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette. Kegyeltté tette és bölcseséget adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává.
   
10. Akkoriban éhinség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak.
    
11. Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona.
    
12. Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása.
    
13. Majd József magáhozhivatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt.
    
14. Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is.
    
15. Szikembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Abrahám ezüstpénzen vett meg a szikemi Hémor fiaitól.
    
16. Amikor már közel volt az Istentől Abrahámnak tett igéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban,
    
17. amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.
    
18. Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sujtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.
    
19. Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt.
    
20. Három hónapig az apai házban táplálták, és amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette.
    
21. Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcseségére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.
    
22. Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.
    
23. Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit.
    
24. Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg.
    
25. Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást?
    
26. De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged előljárónkká vagy bírónkká?
    
27. Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?
    
28. E szavak hallatára Mózes elmenekült és Mádián földjére vándorolt, ahol két fia született.
    
29. Negyven esztendő telt el, mikor Sina hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában.
    
30. Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott:
    
31. Én vagyok atyáid Istene, Abrahám, Izsák és Jákob Istene.
    
32. Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: Oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
    
33. Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldlek téged.
    
34. Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged előljárónkká vagy bírónkká?
    
35. Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül.
    
36. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok.
    
37. A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sina hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat.
    
38. Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba.
    
39. Ezért szólították föl Áront is: Készítess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.
    
40. Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.
    
41. Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében:
    
42. Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat
    Negyven esztendőn keresztül a pusztában?
    Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek,
    Remfám csillagát hordoztátok magatokkal.
    Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket.
    Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket.
    
    
43. A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózesset, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie.
    
44. Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig.
    
45. Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének.
    
46. A templomot azonban Salamon építette föl.
    
47. Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:
    
48. Az én trónom az ég,
    És a föld lábaim zsámolya.
    Miféle házat építnétek nekem? - kérdi az Úr.
    Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?
    
49. Hát nem az én kezem alkotott mindent?
    
50. Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülüek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!
    
51. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki,
    
52. ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok."
    
53. Szent István vértanusága. Az első egyházüldözés. Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje.
    
54. Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust,
    
55. amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: "Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!"
    
56. Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket.
    
57. Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanuk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.
    
58. Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"
    
59. Mikor pedig térdrerogyott, fönnhangon kiáltotta: "Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!"

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

2-16. A beszéd első része Istennek a pátriárkák iránt megnyilvánuló gondviselő szeretetét szemlélteti.

3. Ter. 12,1.

6. Ter. 15,13-14; Kiv. 12,40.

7. Kiv. 3,12.

17-43. A beszéd magva: Isten Mózes által vezette népét, de a nép makacsul ellenszegült.

32-34. Kiv. 3,5-10.

37. MTörv. 18,15.

42-43. Ám. 5,25-27. Molok a napistenség, Remfán a Szaturnusz csillag istene.

44-50. A Mózestől Salamonig eltelt kor rövid összefoglalása a szövetség sátráról és a templom építéséről szól.

49-50. Esa. 66,1-2.

51-53. István beszédének végén a jelen nemzedékhez fordul és ugyanazzal a bűnnel vádolja, amelyet atyáik követtek el: ellenszegüléssel Isten kegyelmének. A szív és fül körülmetéletlensége a zsidó nyelvhasználat szerint a lelkiismeret szavával ellentétes beszédet és cselekvést jelenti. Az Igaz a Messiás.

56. Az Emberfia messiási cím, lásd Mt. 8,20 jegyzet.

58. A megkövezés az istenkáromlásért járó büntetés. István szavait és látomását Jézusról, aki részt vesz Isten dicsőségében és hatalmában, a tanácstagok istenkáromlásnak minősítették.

59. Az első vértanú imádsága emlékeztet Jézus kereszten mondott végső szavaira (Lk. 23,34; Lk. 23,46).