Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Pál védekezô beszéde. "Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek."
   
2. Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, méginkább elcsöndesedtek.
   
3. Ô meg így folytatta: "Zsidó ember vagyok, a ciciliai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ôsi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian.
   ApCsel. 5,34-39.
4. Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe.
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
5. Maga a fôpap és a tanács a tanum erre. Levelet is kaptam tôlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruszálembe húrcoljam megbüntetés végett.
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
6. Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül.
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
7. A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
8. Erre én megkérdeztem: Ki vagy Te, Uram? Ô pedig így válaszolt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
9. Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallottták.
   ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
10. Mit tegyek hát Uram? - kérdeztem akkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majdd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
11. Mivel azonban a tündöklô fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kisérôim kezemnél fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba.
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
12. Itt egy bizonyos törvénytisztelô férfi, akirôl az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak,
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
13. fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból!
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
14. S én abban a pillanatban megláttam ôt. Ô meg így folytatta: Atyáink Istene elôre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad.
    ApCsel. 7,52., ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
15. Ezért minden ember elôtt tanuskodnod kell arról, amit láttál és hallottál.
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
16. Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ô nevét.
    ApCsel. 9,1-19., ApCsel. 26,9-18.
17. Késôbb, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem.
    
18. Ôt láttam, amint így szól hozzám: Siess, gyorsan távozz el Jeruzsálembôl, mert nem fogadják el rólam szóló tanuságtételeet.
    
19. Uram, feleltem ekkor, ôk tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívôket fogságba vetettem, és a zsinagógákban megostoroztattam.
    
20. S mikor Istvánnak, a te vértanudnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját ôriztem.
    ApCsel. 7,58., ApCsel. 8,1.
21. Ô azonban azt mondta nekem: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged."
    
22. Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: "Pusztítsd el a föld színérôl az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!"
    
23. Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegôbe.
    
24. Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene.
    
25. Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: "Nektek talán szabad római polgárt itélet nélkül mrgostoroznotok?"
    
26. A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: "Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár."
    
27. Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tôle: "Mondd csak, római vagy?" "Igen." - felelte ô.
    
28. "Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz", mondta ekkor az ezredes. "Én viszont abban születtem", válaszolta Pál.
    
29. Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.
    
30. Az Apostol a fôtanács elôtt. Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a fôpapokat és az egész fôtanácsot, aztán elôvezettette Pált és eléjük állította.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

4-16. Lásd ApCsel. 9,1-19; ApCsel. 26,9-18.

14. Az Igaz a Messiás (lásd ApCsel. 7,52)

20. Lásd ApCsel. 7,58; ApCsel. 8,1.

25. A római polgárjogról lásd ApCsel. 16,37 jegyzet.