A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.
Márk. 15,1.,
Luk. 22,66.,
Ján. 18,28.
- És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
Luk. 23,1.,
Ján. 18,31.,
Ján. 18,32.
- Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,
Mát. 26,16.
- Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
- Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
Csel. 1,18.,
2 Sám. 17,23.
- A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
Márk. 12,41.
- Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek.
- Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.
Csel. 1,19.
- Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,
Zak. 11,12.,
Zak. 11,13.,
Jer. 32,6.,
Jer. 32,9.
- És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
- Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
Márk. 15,2.,
Márk. 15,5.,
Luk. 23,2.,
Luk. 23,3.,
Ján. 18,29.,
Ján. 18,38.
- És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.
Mát. 26,63.,
Ésa. 53,7.
- Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
- És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Ján. 19,9.
- Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
Márk. 15,6.,
Márk. 15,15.,
Luk. 23,13.,
Luk. 23,25.,
Ján. 18,39.,
Ján. 19,1.
- Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
- Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
- Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe.
Ján. 11,47.,
Ján. 11,48.
- A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.
- A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
- Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
- Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
- A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
- Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!
5 Móz. 21,6.
- És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Csel. 5,28.
- Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
- Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.
- És levetkeztetvén õt, bíbor palástot adának reá.
- És tövisbõl fonott koronát tõnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, csúfolják vala õt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
- És mikor megköpdösék õt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
Ésa. 50,6.
- És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.
- Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.
Márk. 15,21.,
Luk. 23,26.
- És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
Márk. 15,22.,
Márk. 15,32.,
Luk. 23,32.,
Luk. 23,43.,
Ján. 19,17.,
Ján. 19,27.
- Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
Zsolt. 69,22.
- Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
Zsolt. 22,19.
- És leülvén, ott õrzik vala õt.
- És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
Márk. 15,26.,
Luk. 23,38.,
Ján. 19,19.
- Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz velõl, és a másikat balkéz felõl.
Ésa. 53,12.
- Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.
Zsolt. 22,8.
- És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!
Mát. 26,61.,
Ján. 2,19.
- Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
- Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.
- Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
Zsolt. 22,9.
- A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
- Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.
Márk. 15,33.,
Márk. 15,39.,
Luk. 23,44.,
Luk. 23,48.,
Ján. 19,28.,
Ján. 19,30.
- Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Zsolt. 22,2.
- Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
- És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.
Zsolt. 69,22.
- A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?
- Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
Márk. 15,37.,
Luk. 23,46.,
Ján. 19,30.
- És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;
2 Móz. 26,31.,
Zsid. 10,19.,
Zsid. 10,20.
- És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
- És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
Csel. 26,23.
- A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
- Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
Márk. 15,40.,
Márk. 15,41.,
Luk. 23,49.,
Ján. 19,25.
- Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Luk. 8,2.,
Luk. 8,3.
- Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint + József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
2 Móz. 34,25.,
Márk. 15,42.,
Márk. 15,47.,
Luk. 23,50.,
Luk. 23,56.,
Ján. 19,38.,
Ján. 19,42.
- Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
- És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
- És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
Ésa. 53,9.
- Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
- Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,
- Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
Mát. 27,40.,
Mát. 12,40.
- Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.
- Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.
- Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.
Dán. 6,17.