ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az Ezrahita Ethán tanítása.
1 Kir. 4,31.,
1 Krón. 15,19.
- Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
- Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, mondván:
- Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
2 Sám. 7,11.,
2 Sám. 7,16.,
2 Sám. 23,5.
- Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
- És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Zsolt. 19,2.
- Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
2 Móz. 15,11.,
Zsolt. 86,8.
- Igen rettenetes Isten õ a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Dán. 7,10.
- Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
Zsolt. 89,4.,
Zsolt. 89,35.
- Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Jób. 9,8.
- Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
- Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Zsolt. 24,1.,
Zsolt. 24,2.,
Zsolt. 50,12.
- Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Jób. 9,3.
- A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
- Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
Zsolt. 89,9.,
Zsolt. 97,2.
- Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Ésa. 2,5.
- A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Zsolt. 105,3.
- Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Zsolt. 75,11.,
Zsolt. 132,17.
- Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Zsolt. 84,10.,
Zsolt. 84,12.
- Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl + választottat;
2 Sám. 3,18.,
Zsolt. 78,70.,
Zsolt. 78,71.,
2 Sám. 7,8.,
2 Sám. 7,9.
- Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt.
1 Sám. 13,14.
- A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
- Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
- Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
Zsolt. 18,1.,
Zsolt. 18,51.
- És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel + az õ szarva.
Zsolt. 61,8.,
Zsolt. 132,17.,
Zsolt. 132,18.
- És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
Zsolt. 72,8.,
2 Sám. 8,12.,
2 Sám. 8,15.,
2 Sám. 10,19.
- Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
Zsolt. 18,2.
- Én meg elsõszülöttemmé teszem õt és felebbvalóvá a föld + királyainál.
Zsolt. 2,7.,
2 Sám. 8,12.,
2 Sám. 10,19.
- Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad õ vele.
2 Sám. 7,16.,
2 Sám. 23,5.
- És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
2 Sám. 7,12.,
2 Sám. 7,16.
- Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzésem szerint;
- Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
- Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
- De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
- Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Zsolt. 89,4.,
Zsolt. 89,9.
- Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Zsolt. 89,4.,
Zsid. 9,13.,
Zsid. 9,17.
- Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
2 Sám. 7,16.,
Luk. 1,32.,
Luk. 1,33.
- Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
- De te mégis elvetetted és megútáltad õt, és megharagudtál a te felkentedre.
1 Kir. 9,2.,
1 Kir. 9,4.,
1 Kir. 9,9.
- Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
2 Kir. 21,11.,
2 Kir. 21,16.,
2 Kir. 25,8.,
2 Kir. 25,11.
- Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
- Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
- Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
- Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
- Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
- Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
- Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tûz?
Zsolt. 79,5.,
Zsolt. 77,8.
- Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Zsolt. 90,9.,
Zsolt. 90,10.
- Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
Zsid. 9,27.,
Zsolt. 49,11.
- Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
Zsolt. 89,4.,
Zsolt. 89,36.
- Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
- A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
- Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.