A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
- A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
- Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus,
Csel. 1,1.
- Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
- Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
1 Krón. 24,10.
- És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
- És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten immár idõs emberek valának.
- Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
- A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
2 Móz. 30,7.
- És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
- Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
- És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
- Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
- És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
- Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
4 Móz. 6,3.,
Bir. 13,4.,
Bir. 13,5.,
1 Sám. 1,11.
- És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
- És ez Õ elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Malak. 3,1.,
Malak. 4,6.,
Mát. 17,11.,
Mát. 17,13.
- És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.
- És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
Dán. 8,16.,
Dán. 9,21.,
Dán. 9,27.,
Mát. 18,10.
- És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
- A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
- És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.
- És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
- E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
- Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
1 Móz. 30,23.
- A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
- Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
Mát. 1,18.
- És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
- Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
- És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
- És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét + JÉZUSNAK.
Ésa. 7,14.,
Mát. 1,21.
- Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
Ésa. 9,6.,
Ésa. 9,7.,
Jer. 23,5.
- És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
Dán. 2,44.,
Dán. 7,14.,
Mik. 4,7.
- Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
- És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Mát. 1,20.
- És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
- Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
Jób. 42,2.,
Jer. 32,17.
- Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
- Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
- És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
- És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
- És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
- És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
- Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
- És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
- Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
- És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
- Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
- Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
Zsolt. 99,3.
- És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre vagyon azokon, a kik õt félik.
Zsolt. 103,11.
- Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Ésa. 52,10.
- Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
- Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
1 Sám. 2,5.
- Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
Ésa. 41,8.,
Ésa. 41,10.,
Ésa. 54,5.,
Jer. 31,3.,
Jer. 31,20.
- (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
1 Móz. 12,3.,
1 Móz. 17,7.,
1 Móz. 18,18.
- Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
- Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
- És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
- És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.
1 Móz. 17,12.
- És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
- És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
- És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
- Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
- És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
- És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
- És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
- És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
- Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,
- És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
Zsolt. 132,11.,
Zsolt. 132,17.,
Jer. 23,6.
- A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,
- Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;
- Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
1 Móz. 3,15.,
1 Móz. 12,3.,
1 Móz. 22,15.,
1 Móz. 22,18.,
1 Móz. 28,14.,
Zsid. 6,13.
- Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
- Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.
Zsid. 2,14.,
Zsid. 2,15.
- Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
1 Pét. 1,15.
- Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;
Malak. 3,1.,
Malak. 3,2.,
Malak. 4,5.,
Malak. 4,6.
- És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.
Mát. 3,1.,
Mát. 3,3.
- A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
Zak. 3,8.,
Zak. 6,12.,
Malak. 4,2.
- Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
Ésa. 9,2.,
Ésa. 42,7.,
Ésa. 43,8.,
Ésa. 49,9.,
Malak. 4,2.
- A kis gyermek pedig nevekedik és
erõsödik vala lélekben; és a
pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
Luk. 3,1.,
Luk. 3,3.