A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fôpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Mát. 21,23.,
Mát. 21,27.,
Márk. 11,27.,
Márk. 11,33.
- És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
Csel. 4,7.,
Csel. 4,10.
- Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:
- A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?
Márk. 11,30.,
Márk. 11,33.
- Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennybõl; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
- Ha pedig ezt mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.
Mát. 14,5.
- Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét vala.
- És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
- És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
Ésa. 5,1.,
Ésa. 5,7.,
Mát. 21,33.,
Mát. 21,46.,
Márk. 12,1.,
Márk. 12,12.
- És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
Márk. 12,2.
- És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
Mát. 24,31.,
Mát. 24,37.
- És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
- Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Ján. 3,16.
- De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
Zsid. 1,2.
- És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?
Luk. 23,33.,
Zsid. 13,12.
- Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt + másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
Luk. 21,6.,
Luk. 21,22.,
Luk. 21,24.,
Mát. 23,37.,
Mát. 23,38.,
Mát. 21,42.
- Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Zsolt. 118,22.
- Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Ésa. 8,14.,
Ésa. 8,15.
- És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy ô ellenök mondta e példázatot.
- Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
Mát. 22,15.,
Mát. 22,22.,
Márk. 12,13.,
Márk. 12,17.
- Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
- Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
- Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
- Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
- Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Róm. 13,7.
- És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.
- Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,
Mát. 22,23.,
Mát. 22,32.,
Márk. 12,18.,
Márk. 12,27.
- Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.
5 Móz. 25,5.,
5 Móz. 25,6.
- Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vevén, meghalt magzatok nélkül;
- A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
- Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
- Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
- A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
- És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
- De a kik méltókké tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
Fil. 3,11.,
2 Thess. 1,5.
- Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz: és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
- Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
2 Móz. 3,6.
- Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek Istene: mert mindenek élnek õ néki.
- Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
- És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.
- Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Mát. 22,42.,
Mát. 22,45.,
Márk. 12,35.,
Márk. 12,37.
- Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,
Zsolt. 110,1.
- Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
- Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?
- És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:
Mát. 23,5.,
Mát. 23,7.,
Márk. 12,38.,
Márk. 12,39.
- Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;
Mát. 23,5.,
Mát. 23,7.,
Mát. 23,14.
- Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Mát. 23,14.,
Márk. 12,40.