A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

  1. Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal elegyítette.
  2. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
  3. Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
  4. Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
  5. Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
    Luk. 19,42., Luk. 19,44., Mát. 3,8., Mát. 3,10.
  6. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
  7. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
  8. Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
  9. És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
  10. Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
  11. És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
  12. És mikor azt látta Jézus, elõszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbõl!
  13. És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsõíté az Istent.
  14. Felelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
  15. Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
    Mát. 12,11.
  16. Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?
  17. És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.
    Luk. 13,12., Luk. 13,13.
  18. Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
    Márk. 4,30.
  19. Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
    Mát. 13,31., Mát. 13,32., Márk. 4,31.
  20. És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
    Luk. 13,18.
  21. Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
    Mát. 13,33.
  22. És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
    Mát. 9,35., Márk. 6,6.
  23. Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:
  24. Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, + mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
    Mát. 7,13., Mát. 7,14., Mát. 5,22., Mát. 5,48., Mát. 10,37., Mát. 10,39.
  25. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem + tudom honnét valók vagytok ti;
    Mát. 25,10., Mát. 25,12., Mát. 7,21., Mát. 25,42., Mát. 25,43.
  26. Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
    Mát. 7,22., Mát. 7,23.
  27. De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
  28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
    Mát. 8,11., Mát. 8,12., Ésa. 65,13.
  29. És jõnek napkeletrõl és napnyugatról, és északról és délrõl, és az Isten országában letelepednek.
    Róm. 15,14., Róm. 15,18., Róm. 15,19., Róm. 15,24.
  30. És ímé vannak utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik utolsók lesznek.
    Mát. 19,30.
  31. Ugyanazon napon jövének õ hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
  32. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
    Luk. 18,31., Luk. 18,33.
  33. Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
  34. Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az õ kis csirkéit az õ szárnyai alá, és + ti nem akarátok!
    Luk. 19,42., Luk. 19,44., Mát. 23,37., Mát. 23,38., Ján. 11,47., Ján. 11,53., Luk. 19,47.
  35. Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljõ az idõ, mikor ezt mondjátok: + Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!
    Mik. 3,12., Luk. 19,43., Luk. 19,44., Luk. 19,38., Mát. 23,38., Mát. 23,39.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.