A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
    Márk. 13,1., Márk. 13,37., Luk. 21,5., Luk. 21,36.
  2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.
    Márk. 13,2., Luk. 19,44., Luk. 21,6.
  3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
  4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
  5. Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
    Mát. 24,24., Csel. 5,36., Csel. 5,37., 1 Ján. 2,18.
  6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
  7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
  8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
  9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.
    Mát. 10,17., Mát. 10,22., Ján. 16,2.
  10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.
  11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
    Mát. 7,15., 1 Ján. 4,1.
  12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
    2 Thess. 2,10., 2 Tim. 3,1., 2 Tim. 3,5.
  13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
    Mát. 10,22.
  14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, + bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.
    Mát. 28,19., Mát. 10,18.
  15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
    Dán. 9,26., Dán. 9,27., Dán. 12,11.
  16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
  17. A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
    Luk. 17,31.
  18. És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.
  19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
  20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
    Csel. 1,12.
  21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha.
    Dán. 12,1.
  22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
  23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
    Márk. 13,21., Luk. 17,23.
  24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
    Mát. 24,5., Mát. 24,11.
  25. Ímé eleve megmondottam néktek.
  26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.
  27. Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
    Luk. 17,23., Luk. 17,24.
  28. Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.
    Jób. 39,30., Hab. 1,8., Luk. 17,37.
  29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.
    Ésa. 13,6., Ésa. 13,10., Jóel. 3,15., 2 Pét. 3,10.
  30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég + felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.
    Mát. 25,31., Mát. 26,64., Márk. 13,26., Márk. 14,62., Jel. 1,7., Jel. 19,11., Dán. 7,13., Dán. 7,14.
  31. És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.
    1 Kor. 15,52., 1 Thess. 4,16., Jel. 8,12.
  32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
    Márk. 13,28., Luk. 21,29.
  33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.
  34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
  35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
    Mát. 5,18., Luk. 21,33.
  36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
    1 Thess. 5,2.
  37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
    1 Móz. 6,11., 1 Móz. 6,13., Luk. 17,26., Luk. 17,27.
  38. Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
  39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
  40. Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
    Luk. 17,35., Luk. 17,36.
  41. Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
  42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.
    Mát. 25,13., Luk. 12,39., Luk. 12,46.
  43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
  44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.
    Mát. 25,13., Márk. 13,33., Luk. 12,40., Jel. 16,15.
  45. Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
    Luk. 12,42., Luk. 12,46.
  46. Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.
    Luk. 12,37.
  47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.
    Mát. 25,21., Mát. 25,23.
  48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
    Préd. 8,11.
  49. És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
  50. Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
  51. És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
    Mát. 8,12.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.