9. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
   Ésa. 8,20., Mát. 4,13., Mát. 4,16.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
   Ésa. 42,1., Ésa. 42,7., Ésa. 26,19., Ésa. 60,1.
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
   Zsolt. 126,3., Zsolt. 4,8., Zsolt. 68,13., Zsolt. 119,162.
4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
   Bir. 7,22., Bir. 7,25., Ésa. 10,26., Zsolt. 83,10.
5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, + tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
   Luk. 1,32., Luk. 1,33., Luk. 2,10., Luk. 2,11., Jer. 23,5., Jer. 23,6.
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A + seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
   Ésa. 1,27., Ésa. 37,32., 2 Kir. 19,31.
8. Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9. Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10. Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11. De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
    2 Kir. 16,9.
12. A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
    2 Kir. 15,29., Ésa. 5,25.
13. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
    Jer. 5,3.
14. Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
    Ésa. 3,3., Ésa. 3,4.
15. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
    Ésa. 3,13., Jer. 6,14., Mát. 23,13.
17. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg a füst oszlopában.
    Ésa. 47,14., Mát. 3,12.
19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián + nem könyörül,
    Ésa. 13,9., Ésa. 13,10., Jer. 16,6., Jer. 16,9.
20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
    Jer. 19,9.
21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.