ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja õket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
- És felveszik õket a népek, és elviszik õket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja õket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivõik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
- És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
- E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lõn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lõn!
- Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
- A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
- Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
- Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdõltél, nem jõ favágó ellenünk.
Ésa. 37,24.
- Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrõl a népek minden királyait;
- Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erõtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
- Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvõ ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
Jób. 17,13.
- Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
- Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Ésa. 10,13.,
Ésa. 37,24.,
2 Thess. 2,4.
- Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
- Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
- A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
- A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
- A népeknek minden királyai dicsõségben nyugosznak, kiki az õ sírjában,
- Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
- Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
Ésa. 22,16.,
Jób. 18,17.,
Jób. 18,21.
- Készítsetek öldöklést az õ fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
- És felkelnek õ ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
- És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprõjével, szól a seregeknek Ura.
- Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
- Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
Ésa. 9,4.,
Ésa. 10,27.
- Ez az elvégezett tanács az egész föld felõl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
Ésa. 9,12.,
Ésa. 9,17.,
Ésa. 9,21.,
Ésa. 10,4.,
Ésa. 5,25.
- Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erõtelenné? Az õ keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
- A mely esztendõben meghalt Akház király, akkor lõn e jövendölés.
- Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verõnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jõ ki, a melytõl szárnyas sárkány származik.
- És legelnek a szegényeknek elsõszülöttei, és a szûkölködõk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
- Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jõ észak felõl; és nem marad el seregeibõl egy sem!
Ésa. 5,26.
- És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.