AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Lõn pedig Ikóniumban, hogy õk együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lõn hívõvé.
- A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
- Azért sok idõt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az õ kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az õ kezeik által.
Csel. 4,29.,
Csel. 4,30.,
Zsid. 2,4.
- De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
- És mikor a pogányok és zsidók az õ fõembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék õket,
- Õk megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
- És ott prédikálják vala az evangyéliomot.
- És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta volt, és soha nem járt.
Csel. 3,2.,
Csel. 3,8.
- Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
- Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Ésa. 35,6.
- A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
- És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy õ volt a szóvivõ.
- Jupiter papja pedig, a kinek temploma az õ városuk elõtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
- Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
- És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez + térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Csel. 10,25.,
Csel. 10,26.,
1 Thess. 1,9.,
Csel. 4,24.,
Csel. 17,24.
- Ki az elmúlt idõkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Csel. 17,30.,
Róm. 1,24.
- Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Csel. 17,27.,
Csel. 17,28.,
Róm. 1,19.,
Róm. 1,20.
- És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
- Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
2 Kor. 11,25.,
2 Tim. 3,11.
- De mikor körülvették õt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
- És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
- Erõsítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell + nékünk az Isten országába bemennünk.
Csel. 11,23.,
Csel. 11,13.,
Csel. 11,43.,
Mát. 10,38.,
Mát. 10,39.,
1 Thess. 3,3.,
1 Thess. 3,4.,
2 Tim. 3,12.
- Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bõjtölésekkel + egybe, ajánlák õket az Úrnak, kiben hittek vala.
Tit. 1,5.,
Csel. 13,3.
- És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.
- És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;
- És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt õket arra a munkára, melyet elvégeztek.
- Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten õ velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
- Ott aztán nem kevés idõt töltöttek a tanítványokkal.