AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása + szerint, nem idvezülhettek.
Gal. 2,4.,
1 Móz. 17,10.,
1 Móz. 17,14.,
3 Móz. 12,3.
- Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lõn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások õ közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
Gal. 2,1.,
Gal. 2,2.
- Õk tehát kikísértetvén a gyülekezettõl, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
Csel. 8,1.,
Csel. 8,14.,
Csel. 11,19.
- Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák õket, és õk elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten õ velök.
Csel. 14,27.
- Elõállának azonban némely hivõk a farizeusok szerzetébõl valók közül, mondván, hogy körül kell metélni õket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
- Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felõl végezzenek.
- És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idõ óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
Csel. 10,1.
- És a szíveket ismerõ Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
Csel. 10,44.
- És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
- Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
Gal. 2,14.,
Gal. 2,16.,
Gal. 5,1.
- Sõt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
Eféz. 2,5.,
Eféz. 2,8.
- Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten õ általok a pogányok között.
Róm. 15,18.,
Róm. 15,19.,
2 Kor. 12,12.
- Miután pedig õk elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
Mát. 13,55.,
Gal. 1,19.,
Gal. 2,12.,
Csel. 21,18.
- Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott elõször az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az õ nevének,
- És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
Ámós. 9,11.,
Ámós. 9,12.
- Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
- Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemrõl neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
- Tudja az Isten öröktõl fogva minden õ cselekedeteit.
- Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
- Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a a bálványok fertelmességeitõl, a paráznaságtól, a + fúlvaholt állattól és a ++ vértõl.
2 Móz. 34,15.,
1 Kor. 8,1.,
1 Kor. 10,14.,
1 Kor. 10,30.,
2 Móz. 20,14.,
3 Móz. 18,1.,
Mát. 5,27.,
Mát. 5,28.,
1 Thess. 4,3.,
3 Móz. 17,13.,
5 Móz. 12,16.,
1 Móz. 9,4.,
1 Móz. 9,5.,
3 Móz. 3,17.,
3 Móz. 7,26.,
3 Móz. 17,10.,
3 Móz. 17,14.,
3 Móz. 19,26.,
5 Móz. 12,23.,
5 Móz. 12,25.,
5 Móz. 15,23.
- Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetõi, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
- Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között fõemberek valának.
- Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levõ, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Gal. 1,21.
- Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
- Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
- Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Csel. 14,19.
- Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élõszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
- Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
- Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértõl, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektõl ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
- Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyûjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
- És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
- Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerõsíték.
- Miután pedig bizonyos idõt eltöltöttek, elbocsáták õket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
- De Silásnak tetszék ott maradni.
- Pál és Barnabás is Antiókhiában idõzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
- Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
- És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
- Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tõlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
Csel. 13,13.
- Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
- Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
- És eljárá Siriát és Czilicziát, erõsítve a gyülekezeteket.