AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
- És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánata vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
Csel. 14,8.,
Csel. 14,10.
- Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük alamizsnát.
- Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
- Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük.
- Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
- És õt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerõsödének az õ lábai és bokái.
- És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
Ésa. 35,6.
- És látá õt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
- És megismerék õt, hogy õ volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala õ vele.
- Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta õ hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.
- Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erõnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?
- Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsõítette az õ Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus elõtt, noha õ úgy ítélt, hogy elbocsátja.
Mát. 21,17.,
Márk. 15,9.,
Luk. 23,16.,
Ján. 18,39.
- Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek,
Mát. 27,21.,
Márk. 15,11.,
Luk. 23,18.,
Ján. 18,40.
- Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
- És az õ nevében való hit által erõsítette meg az õ neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely õ általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
Ján. 14,12.,
Ján. 14,13.
- De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.
1 Kor. 2,8.
- Az Isten pedig, a mikrõl eleve megmondotta minden õ prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.
Ésa. 53,2.,
Ésa. 53,12.,
Dán. 9,26.
- Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bûneitek, hogy így eljõjjenek a felüdülés + idei az Úrnak színétõl.
Csel. 2,38.,
2 Thess. 1,7.,
Zsid. 4,1.,
Zsid. 4,11.
- És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek elõre hirdettetett.
Csel. 1,11.
- Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikrõl szólott az Isten minden õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva.
- Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.
5 Móz. 18,18.,
5 Móz. 18,19.
- Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
- De a próféták is mindnyájan Sámueltõl és a következõktõl fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
- Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
1 Móz. 22,18.
- Az Isten az õ Fiát, Jézust elsõ sorban néktek támasztván, elküldé õt, hogy megáldjon + titeket, mindegyikõtöket megtérítvén bûneitekbõl.
Mát. 15,24.,
Ján. 4,22.,
Róm. 1,16.,
Róm. 15,18.,
Mát. 11,28.