AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
  2. Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,
  3. És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
    1 Móz. 12,1., 1 Móz. 12,3.
  4. Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:
    1 Móz. 11,31., 1 Móz. 11,32.
  5. És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.
    1 Móz. 12,7., 1 Móz. 13,15.
  6. Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
    1 Móz. 15,13., 1 Móz. 15,16.
  7. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.
    1 Móz. 15,14.
  8. És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, + és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a ++ tizenkét pátriárkhát.
    1 Móz. 17,9., 1 Móz. 17,10., 1 Móz. 21,2., 1 Móz. 21,4., 1 Móz. 25,21., 1 Móz. 25,26., 1 Móz. 29,31., 1 Móz. 29,35., 1 Móz. 30,5., 1 Móz. 30,24.
  9. A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
    1 Móz. 37,4., 1 Móz. 37,28.
  10. És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.
    1 Móz. 41,38., 1 Móz. 41,44.
  11. Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
  12. Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.
    1 Móz. 42,2., 1 Móz. 42,3.
  13. És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
    1 Móz. 45,1., 1 Móz. 45,3.
  14. És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.
    1 Móz. 46,27., 2 Móz. 1,5., 5 Móz. 10,22.
  15. Leméne azért Jákób Égyiptomba, és maghala + õ és a mi atyáink;
    1 Móz. 46,5., 1 Móz. 46,7., 1 Móz. 49,33., 2 Móz. 1,6.
  16. És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
    1 Móz. 23,16., 1 Móz. 33,19., 1 Móz. 50,13., Józs. 24,32.
  17. Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és + megsokasodék Égyiptomban,
    1 Móz. 15,16., 2 Móz. 1,7., 4 Móz. 1,45., 4 Móz. 1,47.
  18. Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
    2 Móz. 1,8., 2 Móz. 1,22.
  19. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
  20. Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten elõtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
    2 Móz. 2,2., Zsid. 11,23.
  21. Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé õt a saját fia gyanánt.
    2 Móz. 2,10.
  22. És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
  23. Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.
    2 Móz. 2,11., 2 Móz. 2,12.
  24. És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
  25. És azt gondolá, hogy az õ atyjafiai megértik, hogy az Isten az õ keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
  26. Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté õket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
    2 Móz. 2,13., 2 Móz. 2,14.
  27. De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá õt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
  28. Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
  29. E beszédre aztán Mózes elfuta és lõn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.
    2 Móz. 2,15., 2 Móz. 2,21., 2 Móz. 2,22.
  30. És negyven esztendõ elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
    2 Móz. 3,1., 2 Móz. 3,6.
  31. Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lõn az Úrnak szava õ hozzá:
  32. Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
    2 Móz. 3,6., 2 Móz. 3,15., 2 Móz. 3,16.
  33. Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
    Józs. 5,15.
  34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az õ fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy õket megszabadítsam; most azért jõjj, elküldelek téged Égyiptomba.
    2 Móz. 3,7., 2 Móz. 3,10.
  35. Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a + csipkebokorban.
    Csel. 7,27., 2 Móz. 3,2., 2 Móz. 3,10.
  36. Ez hozta ki õket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren + és a pusztában negyven esztendeig.
    2 Móz. 7,10., 2 Móz. 7,12., 2 Móz. 7,20., 2 Móz. 14,21., 2 Móz. 14,28., 2 Móz. 15,25., 2 Móz. 17,5., 2 Móz. 17,6.
  37. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
    5 Móz. 18,15., 5 Móz. 18,18.
  38. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal és a mi atyáinkkal: ki élõ + igéket võn, hogy nékünk adja;
    2 Móz. 20,21., 2 Móz. 34,28., 2 Móz. 34,32., 5 Móz. 32,47., Zsid. 4,12., 1 Pét. 1,23.
  39. A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
  40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébõl kihozott, nem tudjuk, mi történt õ vele.
    2 Móz. 32,1.
  41. És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az õ kezeik csinálmányaiban.
    2 Móz. 32,2., 2 Móz. 32,6.
  42. Az Isten pedig elfordula, és adá õket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva + a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
    Jer. 19,13., Róm. 1,25., Ámós. 5,25., Ámós. 5,27.
  43. Sõt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
    3 Móz. 18,21., 3 Móz. 20,2., 1 Kir. 11,7., 2 Kir. 23,10.
  44. A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
    2 Móz. 25,40.
  45. Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiûzött az Isten a mi atyáink színe elõl, mind a Dávidnak napjaiig;
    Józs. 3,13., Józs. 3,15.
  46. Ki kegyelmet talált az Isten elõtt, és könyörgött, hogy hajlékot + találhasson a Jákób Istenének.
    1 Sám. 13,14., 2 Sám. 7,2., 1 Krón. 17,1., Zsolt. 132,2., Zsolt. 132,5.
  47. Salamon építe pedig néki házat.
    1 Kir. 6,1., 2 Krón. 3,1.
  48. De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
    1 Kir. 8,27., 2 Krón. 6,18.
  49. A menny nékem ülõszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
    Ésa. 66,1., Ésa. 66,2.
  50. Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
  51. Kemény nyakú és körülmetéletlen szívû és fülû emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
    5 Móz. 9,6., Ésa. 63,10., Jer. 6,10., Jer. 9,26.
  52. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá + lettetek;
    Mát. 5,12., Luk. 11,47., Luk. 11,51., Csel. 3,14., Csel. 3,15.
  53. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
    Csel. 7,38., Gal. 3,19., Zsid. 2,2.
  54. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala õ ellene.
  55. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja + felõl,
    Csel. 6,3., Csel. 6,5., Mát. 26,64., Márk. 14,62., Luk. 22,69., Róm. 8,34.
  56. És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.
  57. Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
  58. És kiûzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok + pedig felsõruháikat egy Saulus nevezetû ifjú lábaihoz rakták le.
    3 Móz. 24,14., 3 Móz. 24,16., Csel. 6,13., 5 Móz. 17,7., Csel. 22,20.
  59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
    Zsolt. 31,6., Luk. 23,46.
  60. Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.
    Luk. 23,34., Mát. 5,44.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.