AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
- Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,
- És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
1 Móz. 12,1.,
1 Móz. 12,3.
- Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:
1 Móz. 11,31.,
1 Móz. 11,32.
- És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.
1 Móz. 12,7.,
1 Móz. 13,15.
- Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
1 Móz. 15,13.,
1 Móz. 15,16.
- De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.
1 Móz. 15,14.
- És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, + és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a ++ tizenkét pátriárkhát.
1 Móz. 17,9.,
1 Móz. 17,10.,
1 Móz. 21,2.,
1 Móz. 21,4.,
1 Móz. 25,21.,
1 Móz. 25,26.,
1 Móz. 29,31.,
1 Móz. 29,35.,
1 Móz. 30,5.,
1 Móz. 30,24.
- A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
1 Móz. 37,4.,
1 Móz. 37,28.
- És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.
1 Móz. 41,38.,
1 Móz. 41,44.
- Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
- Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.
1 Móz. 42,2.,
1 Móz. 42,3.
- És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
1 Móz. 45,1.,
1 Móz. 45,3.
- És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.
1 Móz. 46,27.,
2 Móz. 1,5.,
5 Móz. 10,22.
- Leméne azért Jákób Égyiptomba, és maghala + õ és a mi atyáink;
1 Móz. 46,5.,
1 Móz. 46,7.,
1 Móz. 49,33.,
2 Móz. 1,6.
- És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
1 Móz. 23,16.,
1 Móz. 33,19.,
1 Móz. 50,13.,
Józs. 24,32.
- Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és + megsokasodék Égyiptomban,
1 Móz. 15,16.,
2 Móz. 1,7.,
4 Móz. 1,45.,
4 Móz. 1,47.
- Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
2 Móz. 1,8.,
2 Móz. 1,22.
- Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
- Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten elõtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
2 Móz. 2,2.,
Zsid. 11,23.
- Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé õt a saját fia gyanánt.
2 Móz. 2,10.
- És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
- Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.
2 Móz. 2,11.,
2 Móz. 2,12.
- És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
- És azt gondolá, hogy az õ atyjafiai megértik, hogy az Isten az õ keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
- Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté õket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
2 Móz. 2,13.,
2 Móz. 2,14.
- De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá õt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
- Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
- E beszédre aztán Mózes elfuta és lõn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.
2 Móz. 2,15.,
2 Móz. 2,21.,
2 Móz. 2,22.
- És negyven esztendõ elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
2 Móz. 3,1.,
2 Móz. 3,6.
- Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lõn az Úrnak szava õ hozzá:
- Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
2 Móz. 3,6.,
2 Móz. 3,15.,
2 Móz. 3,16.
- Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
Józs. 5,15.
- Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az õ fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy õket megszabadítsam; most azért jõjj, elküldelek téged Égyiptomba.
2 Móz. 3,7.,
2 Móz. 3,10.
- Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a + csipkebokorban.
Csel. 7,27.,
2 Móz. 3,2.,
2 Móz. 3,10.
- Ez hozta ki õket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren + és a pusztában negyven esztendeig.
2 Móz. 7,10.,
2 Móz. 7,12.,
2 Móz. 7,20.,
2 Móz. 14,21.,
2 Móz. 14,28.,
2 Móz. 15,25.,
2 Móz. 17,5.,
2 Móz. 17,6.
- Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
5 Móz. 18,15.,
5 Móz. 18,18.
- Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal és a mi atyáinkkal: ki élõ + igéket võn, hogy nékünk adja;
2 Móz. 20,21.,
2 Móz. 34,28.,
2 Móz. 34,32.,
5 Móz. 32,47.,
Zsid. 4,12.,
1 Pét. 1,23.
- A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
- Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébõl kihozott, nem tudjuk, mi történt õ vele.
2 Móz. 32,1.
- És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az õ kezeik csinálmányaiban.
2 Móz. 32,2.,
2 Móz. 32,6.
- Az Isten pedig elfordula, és adá õket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva + a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
Jer. 19,13.,
Róm. 1,25.,
Ámós. 5,25.,
Ámós. 5,27.
- Sõt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
3 Móz. 18,21.,
3 Móz. 20,2.,
1 Kir. 11,7.,
2 Kir. 23,10.
- A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
2 Móz. 25,40.
- Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiûzött az Isten a mi atyáink színe elõl, mind a Dávidnak napjaiig;
Józs. 3,13.,
Józs. 3,15.
- Ki kegyelmet talált az Isten elõtt, és könyörgött, hogy hajlékot + találhasson a Jákób Istenének.
1 Sám. 13,14.,
2 Sám. 7,2.,
1 Krón. 17,1.,
Zsolt. 132,2.,
Zsolt. 132,5.
- Salamon építe pedig néki házat.
1 Kir. 6,1.,
2 Krón. 3,1.
- De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
1 Kir. 8,27.,
2 Krón. 6,18.
- A menny nékem ülõszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
Ésa. 66,1.,
Ésa. 66,2.
- Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
- Kemény nyakú és körülmetéletlen szívû és fülû emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
5 Móz. 9,6.,
Ésa. 63,10.,
Jer. 6,10.,
Jer. 9,26.
- A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá + lettetek;
Mát. 5,12.,
Luk. 11,47.,
Luk. 11,51.,
Csel. 3,14.,
Csel. 3,15.
- Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
Csel. 7,38.,
Gal. 3,19.,
Zsid. 2,2.
- Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala õ ellene.
- Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja + felõl,
Csel. 6,3.,
Csel. 6,5.,
Mát. 26,64.,
Márk. 14,62.,
Luk. 22,69.,
Róm. 8,34.
- És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.
- Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
- És kiûzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok + pedig felsõruháikat egy Saulus nevezetû ifjú lábaihoz rakták le.
3 Móz. 24,14.,
3 Móz. 24,16.,
Csel. 6,13.,
5 Móz. 17,7.,
Csel. 22,20.
- Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
Zsolt. 31,6.,
Luk. 23,46.
- Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.
Luk. 23,34.,
Mát. 5,44.