AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az õ feleségével, eladá birtokát.
- És félre tõn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
- Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy?
- Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
- Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
- Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék õt, és kivivén eltemeték.
- Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az õ felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
- Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Õ pedig monda: Igen, ennyiért.
- Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
- És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halálva találák õt, és kivivén eltemeték férje mellé.
- És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
- Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.
- Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá õket;
Csel. 2,47.,
Csel. 4,33.
- Hívõk pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
Csel. 11,24.
- Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menõ Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,
Csel. 19,12.
- És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektõl gyötretteket: kik mind meggyógyulának.
- De felkelvén a fõpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel,
Csel. 4,1.,
Csel. 4,2.
- És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék õket.
Csel. 4,3.
- Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván õket, monda:
Csel. 12,7.,
Csel. 12,11.,
Csel. 16,23.,
Csel. 16,28.
- Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!
- Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A fõpap pedig elmenvén és a vele levõk, egybehívák a gyûlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat elõhozzák.
- Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák õket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,
- Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erõsen bezárva találtuk, és az õröket kívül az ajtó elõtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.
- A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelõje és a fõpapok, zavarban + voltak azok miatt, mi lehet ez?
Csel. 4,1.,
Csel. 2,12.
- Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.
- Akkor elmenvén a felügyelõ a poroszlókkal, elõhozá õket erõszak nélkül; féltek ugyanis a néptõl, hogy megkövezi õket.
- Elõhozván pedig õket, állaták a tanács elé; és megkérdé õket a fõpap,
- Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek + vérét.
Csel. 4,18.,
Mát. 27,25.
- Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
Csel. 4,19.
- A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.
- Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bûnbánatot + és bûnöknek bocsánatát.
Eféz. 1,20.,
Eféz. 1,22.,
Luk. 1,77.,
Luk. 24,47.
- És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felõl, és a Szent Lélek is, kit + Isten adott azoknak, a kik néki engednek.
Luk. 24,48.,
Csel. 1,22.,
Csel. 2,32.,
Csel. 3,15.,
Ján. 15,26.,
Ján. 15,27.
- Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik õket.
- Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép elõtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis idõre vezessék ki az apostolokat.
Csel. 22,3.
- És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!
- Mert ez idõnek elõtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy õ valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; õ megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték õt, eloszlottak és semmivé lettek.
- Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik õt követték, szétszórattak.
Luk. 2,1.
- Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektõl, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektõl van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;
- Ha pedig Istentõl van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.
- Engedének azért néki; és miután elõszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében + ne szóljanak, és elbocsáták õket.
Csel. 22,19.,
Márk. 13,9.,
2 Kor. 11,24.,
2 Kor. 11,25.,
Csel. 4,17.,
Csel. 4,18.
- Õk annakokáért örömmel menének el a tanács elõl, hogy méltókká tétettek arra, hogy az õ nevéért gyalázattal illettessenek.
Mát. 5,11.,
Mát. 5,12.,
Luk. 6,22.,
Luk. 6,23.,
Fil. 1,29.
- És mindennap a templomban és házanként nem szûnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
Csel. 2,46.