AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Minekutána pedig megszûnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tõlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
Csel. 19,21.
- Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette õket bõ beszéddel, Görögországba méne.
- És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
Csel. 19,21.
- Kíséré pedig õt Ázsiáig a béreai Sopater, + a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus ++ és Trofimus. +++
1 Kor. 16,3.,
1 Kor. 16,4.,
2 Kor. 8,18.,
2 Kor. 8,21.,
Róm. 16,21.,
Csel. 19,29.,
Kol. 4,7.,
Eféz. 6,21.,
2 Tim. 4,12.,
Tit. 3,12.,
Csel. 21,29.,
2 Tim. 4,20.
- Ezek elõremenvén, megvárának minket Troásban.
- Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Fillippibõl, és menénk õ hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
2 Móz. 12,15.,
2 Móz. 12,18.
- A hétnek elsõ napján pedig a tanítványok egybegyûlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
Csel. 2,42.,
Csel. 2,46.
- Vala pedig elegendõ szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
- Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig orédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
- Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
1 Kir. 17,21.,
1 Kir. 17,22.,
2 Kir. 4,34.
- Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
- Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
- Mi pedig elõremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, õ maga gyalog akarván jõni.
- Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén õt, menénk Mitilénébe.
- És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következõn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
- Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki idõt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
- Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
Csel. 14,23.
- Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idõ alatt,
- Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való + leselkedése miatt estek;
1 Kor. 4,11.,
1 Kor. 4,13.,
1 Kor. 15,32.,
1 Kor. 16,9.,
2 Kor. 1,8.,
2 Kor. 1,9.,
Csel. 21,27.,
2 Kor. 11,26.
- Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
- Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit + felõl.
Csel. 14,15.,
Csel. 26,20.,
1 Thess. 1,9.,
1 Thess. 1,10.,
Csel. 16,31.,
Csel. 19,4.
- És most ímé én a Lélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
- Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
Csel. 21,4.,
Csel. 21,11.
- De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, + melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
Fil. 2,17.,
Csel. 21,13.,
Csel. 9,15.,
Gal. 1,15.,
Gal. 1,16.
- És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
- Azért bizonyságot teszek elõttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétõl tiszta vagyok.
Ezék. 3,18.,
Ezék. 3,19.
- Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
- Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, + melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
1 Tim. 4,16.,
1 Pét. 5,2.,
1 Pét. 5,3.,
Tit. 2,14.,
1 Pét. 1,19.
- Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jõnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
Mát. 7,15.
- Sõt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
- Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
Csel. 19,8.,
Csel. 19,10.,
Csel. 19,22.
- És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
Csel. 26,18.,
Eféz. 1,18.,
Kol. 1,12.
- Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
1 Sám. 12,3.
- Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
Csel. 18,3.,
1 Thess. 2,9.,
2 Thess. 3,8.,
1 Kor. 4,12.,
1 Kor. 9,12.,
1 Kor. 9,15.,
2 Kor. 11,7.,
2 Kor. 11,9.,
2 Kor. 12,13.,
2 Kor. 12,18.
- Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.
2 Thess. 3,7.,
2 Thess. 3,9.
- És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
- Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták õt.
- Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az õ orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték õt a hajóra.