A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:
Ján. 7,50.,
Ján. 19,39.
- Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van + vele.
Ján. 9,16.,
Ján. 9,33.,
Csel. 10,38.
- Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Tit. 3,5.,
Mát. 18,3.
- Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
- Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.
- A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.
- Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
- A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.
Préd. 11,5.
- Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
- Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
- Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
Ján. 3,32.
- Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?
- És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
Eféz. 4,9.
- És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának + felemeltetnie.
4 Móz. 21,9.,
Ján. 8,28.,
Ján. 12,32.
- Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
1 Ján. 5,10.,
1 Ján. 5,11.
- Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Róm. 5,8.,
Róm. 8,32.,
1 Ján. 4,9.
- Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Ján. 12,47.,
Luk. 9,56.
- A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ján. 3,36.,
Ján. 5,24.,
Ján. 6,40.,
Ján. 6,47.,
Ján. 20,21.
- Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.
Ján. 1,5.,
Ján. 1,9.,
Ján. 1,10.
- Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedeteit fel ne fedessenek;
Jób. 24,13.
- A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Eféz. 5,8.
- Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.
- János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
Mát. 3,6.,
Márk. 1,5.,
Luk. 3,7.
- Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
Mát. 14,3.
- Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl.
- És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
Ján. 1,7.,
Ján. 1,15.,
Ján. 1,26.,
Ján. 1,34.,
Mát. 3,11.,
Márk. 1,7.,
Luk. 3,16.
- Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.
1 Kor. 4,7.
- Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ + elõtte küldettem el.
Ján. 1,20.,
Malak. 3,1.,
Mát. 11,10.,
Márk. 1,2.,
Luk. 1,17.
- A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
- Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
- A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl + jött, feljebb való mindenkinél.
Ján. 8,23.,
1 Kor. 15,47.
- És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.
Ján. 3,11.
- A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az + Isten igaz.
1 Ján. 5,10.,
1 Ján. 5,11.,
Róm. 3,4.
- Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
- Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.
Ján. 13,3.,
Ján. 17,2.,
Mát. 11,27.,
Mát. 28,18.,
Luk. 10,22.,
Zsid. 2,8.
- A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Ján. 3,18.,
Ján. 5,24.,
Ján. 6,40.,
Ján. 6,47.,
Ján. 20,21.