A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:
    Ján. 7,50., Ján. 19,39.
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van + vele.
    Ján. 9,16., Ján. 9,33., Csel. 10,38.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
    Tit. 3,5., Mát. 18,3.
  4. Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.
    Préd. 11,5.
  9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
  10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
  11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
    Ján. 3,32.
  12. Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
    Eféz. 4,9.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának + felemeltetnie.
    4 Móz. 21,9., Ján. 8,28., Ján. 12,32.
  15. Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
    1 Ján. 5,10., 1 Ján. 5,11.
  16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
    Róm. 5,8., Róm. 8,32., 1 Ján. 4,9.
  17. Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
    Ján. 12,47., Luk. 9,56.
  18. A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
    Ján. 3,36., Ján. 5,24., Ján. 6,40., Ján. 6,47., Ján. 20,21.
  19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.
    Ján. 1,5., Ján. 1,9., Ján. 1,10.
  20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedeteit fel ne fedessenek;
    Jób. 24,13.
  21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
    Eféz. 5,8.
  22. Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.
  23. János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
    Mát. 3,6., Márk. 1,5., Luk. 3,7.
  24. Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
    Mát. 14,3.
  25. Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl.
  26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
    Ján. 1,7., Ján. 1,15., Ján. 1,26., Ján. 1,34., Mát. 3,11., Márk. 1,7., Luk. 3,16.
  27. Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.
    1 Kor. 4,7.
  28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ + elõtte küldettem el.
    Ján. 1,20., Malak. 3,1., Mát. 11,10., Márk. 1,2., Luk. 1,17.
  29. A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
  30. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
  31. A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl + jött, feljebb való mindenkinél.
    Ján. 8,23., 1 Kor. 15,47.
  32. És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.
    Ján. 3,11.
  33. A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az + Isten igaz.
    1 Ján. 5,10., 1 Ján. 5,11., Róm. 3,4.
  34. Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
  35. Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.
    Ján. 13,3., Ján. 17,2., Mát. 11,27., Mát. 28,18., Luk. 10,22., Zsid. 2,8.
  36. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
    Ján. 3,18., Ján. 5,24., Ján. 6,40., Ján. 6,47., Ján. 20,21.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.