PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
  2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
  3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
  4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a + törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
    2 Móz. 4,22., 5 Móz. 7,6., Zsolt. 147,19.
  5. A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó + Isten. Ámen.
    Luk. 3,23., Ján. 1,1., Zsid. 1,8., Zsid. 1,9.
  6. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltõl valók;
    4 Móz. 23,19.
  7. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
    1 Móz. 21,12.
  8. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
    Gal. 4,28.
  9. Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
    1 Móz. 18,10.
  10. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
    1 Móz. 25,21., 1 Móz. 25,22.
  11. Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az elhívótól,
    2 Tim. 1,9.
  12. Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
    1 Móz. 25,23.
  13. Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
    Malak. 1,2.
  14. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentõl? Távol legyen!
    5 Móz. 32,4., Jób. 8,3.
  15. Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
    2 Móz. 33,19.
  16. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülõ Istené.
  17. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
    2 Móz. 9,16.
  18. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
  19. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az õ akaratának kicsoda áll ellene?
    Péld. 21,30.
  20. Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így?
    Ésa. 45,9., Jer. 18,6.
  21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
  22. Ha pedig az Isten az õ haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
  23. És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, mit szólhatsz ellene?
    Kol. 1,26., Kol. 1,27.
  24. A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
  25. A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
    Hós. 2,22.
  26. És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élõ Isten fiainak fognak hívatni.
    Hós. 1,10.
  27. Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felõl: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
    Ésa. 10,22., Ésa. 10,23.
  28. Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
  29. És a mint Ésaiás megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
    Ésa. 1,9., 1 Móz. 19,24.
  30. Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbõl való igazságot;
    Eféz. 2,1., Eféz. 2,3.
  31. Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
  32. Miért? Azért, mert nem hitbõl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
    Luk. 2,34., 1 Kor. 1,23.
  33. A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
    Ésa. 28,16.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.