PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE
- Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
- Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
- Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
- A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a + törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
2 Móz. 4,22.,
5 Móz. 7,6.,
Zsolt. 147,19.
- A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó + Isten. Ámen.
Luk. 3,23.,
Ján. 1,1.,
Zsid. 1,8.,
Zsid. 1,9.
- Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltõl valók;
4 Móz. 23,19.
- Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
1 Móz. 21,12.
- Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
Gal. 4,28.
- Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
1 Móz. 18,10.
- Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
1 Móz. 25,21.,
1 Móz. 25,22.
- Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az elhívótól,
2 Tim. 1,9.
- Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
1 Móz. 25,23.
- Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
Malak. 1,2.
- Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentõl? Távol legyen!
5 Móz. 32,4.,
Jób. 8,3.
- Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
2 Móz. 33,19.
- Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülõ Istené.
- Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
2 Móz. 9,16.
- Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
- Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az õ akaratának kicsoda áll ellene?
Péld. 21,30.
- Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így?
Ésa. 45,9.,
Jer. 18,6.
- Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
- Ha pedig az Isten az õ haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
- És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, mit szólhatsz ellene?
Kol. 1,26.,
Kol. 1,27.
- A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
- A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
Hós. 2,22.
- És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élõ Isten fiainak fognak hívatni.
Hós. 1,10.
- Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felõl: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
Ésa. 10,22.,
Ésa. 10,23.
- Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
- És a mint Ésaiás megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
Ésa. 1,9.,
1 Móz. 19,24.
- Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbõl való igazságot;
Eféz. 2,1.,
Eféz. 2,3.
- Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
- Miért? Azért, mert nem hitbõl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
Luk. 2,34.,
1 Kor. 1,23.
- A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
Ésa. 28,16.