ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
- Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
Zsolt. 104,33.
- Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Zsolt. 107,41.,
Zsolt. 107,42.
- Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
- Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
Ésa. 65,24.
- A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Zsolt. 33,20.,
Jób. 36,7.
- Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
- Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
Zsid. 1,14.,
Zsolt. 91,11.,
Mát. 18,10.
- Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az + ember, a ki õ benne bízik.
1 Pét. 2,3.,
Jer. 17,7.,
Jer. 17,8.
- Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs + fogyatkozásuk.
Zsolt. 31,24.,
5 Móz. 28,1.,
5 Móz. 28,13.,
Jer. 17,7.,
Jer. 17,8.
- Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Jób. 5,22.,
Jób. 5,26.,
Péld. 13,25.
- Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
- Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
- Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
- Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
- Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
- Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
Zsolt. 5,6.,
Zsolt. 5,7.,
Jób. 36,14.
- Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
Zsolt. 9,11.,
Zsolt. 9,32.,
Zsolt. 9,10.
- Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Zsolt. 145,18.,
Zsolt. 51,19.
- Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
Csel. 14,22.,
2 Tim. 3,12.
- Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
- A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
Péld. 5,22.
- Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.
Jer. 17,7.,
Jer. 17,8.