12. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
2. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök + ki nem mozdul.
   Jób. 18,5., Jób. 18,20., Jób. 8,16., Jób. 8,17.
3. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
   Péld. 31,10., Péld. 31,29.
4. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
   Péld. 1,11.
6. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
8. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
   1 Sám. 18,23.
9. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
   5 Móz. 25,4.
10. A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
    Péld. 28,19.
11. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
12. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
    Zsolt. 41,7., Zsolt. 52,4.
13. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
    Péld. 13,3., Zsolt. 34,13., Zsolt. 34,16.
14. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16. A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
    Péld. 14,5.
17. Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
    Péld. 12,12., Zsolt. 52,4.
18. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19. Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
    Péld. 12,5.
20. Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21. Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
22. Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kiáltja a bolondságot.
    Péld. 15,2.
23. A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.
    Péld. 19,15.
24. A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25. Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
26. Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
    Péld. 19,15.
27. Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.