15. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
   1 Kir. 12,13., 1 Kir. 12,16., 1 Kir. 12,19.
2. A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
   Péld. 13,16.
3. Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
   Péld. 5,21., Jer. 16,17.
4. A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
   Péld. 13,14.
5. A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
   Péld. 15,10.
6. Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
   Jak. 5,1., Jak. 5,4.
7. A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
   Péld. 15,2.
8. Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
   Ésa. 1,11., Ésa. 1,15., Ámós. 5,21., Ámós. 5,24.
9. Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10. Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.
    Péld. 15,5.
11. A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az + emberek szíve.
    Jób. 26,6., Jer. 17,9., Jer. 17,10.
12. Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
13. A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
    Péld. 15,15., Péld. 15,17., Péld. 15,22.
14. Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15. Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
16. Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
    Zsolt. 37,16.
17. Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
    Péld. 17,1.
18. A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
    Péld. 26,32.
19. A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20. A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az + anyját.
    Péld. 10,1., Péld. 10,23., Péld. 19,26.
21. A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22. Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
    Péld. 11,14.
23. Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
24. Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25. A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
    Péld. 2,21., Péld. 2,22., Péld. 14,11.
26. Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
    Péld. 6,16., Péld. 6,18.
27. Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
    Zsolt. 15,5.
28. Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29. Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
    Zsolt. 145,18., Zsolt. 145,19.
30. A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
    Péld. 25,25.
31. A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32. A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33. Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az + alázatosság.
    Jób. 28,28., Péld. 18,12.