17. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

  1. Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
    Péld. 15,17.
  2. Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
  3. Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
    Jer. 17,10.
  4. A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
  5. A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen + nem lészen!
    Péld. 14,31., Péld. 24,17., Péld. 24,18.
  6. A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
  7. Nem illik a bolondnak az ékes beszéd, még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
  8. Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
  9. Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
    Péld. 19,11.
  10. Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
    Zsolt. 141,5.
  11. Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
  12. Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
  13. A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
    Róm. 12,17.
  14. Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
    Péld. 20,3.
  15. A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
    Péld. 24,24., Ésa. 5,22., Ésa. 5,23.
  16. Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
  17. Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik + a nyomorúság idejére.
    Péld. 18,24., Luk. 10,36., Luk. 10,37.
  18. Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
  19. Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
  20. Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
  21. A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
    Péld. 17,25.
  22. A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
    Péld. 15,13., Péld. 15,15.
  23. A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
    Péld. 17,15., 5 Móz. 16,19.
  24. Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
  25. Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
    Péld. 17,21., Péld. 10,1., Péld. 15,20., Péld. 19,13., Péld. 19,26.
  26. Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
  27. A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
    Jak. 1,19.
  28. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
    Jób. 18,5.