20. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
   Péld. 31,4., Péld. 31,5.
2. Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
   Péld. 19,12.
3. Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
   Péld. 14,17., 1 Kor. 6,7.
4. A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5. Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
   Péld. 18,4.
6. A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
   Jak. 3,2.
7. A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
   Zsolt. 142,1., Zsolt. 142,2.
8. A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
   Péld. 20,2., Péld. 20,26.
9. Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
   1 Kir. 8,46.
10. A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
    5 Móz. 25,13.
11. Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
    Jak. 2,18.
12. A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
    2 Móz. 4,11.
13. Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
    Péld. 19,15.
14. Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15. Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16. Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
    Péld. 27,13.
17. Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
    Péld. 9,17., Péld. 9,18., Siral. 3,16.
18. A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass + hadakozást.
    Péld. 15,22., Péld. 24,6.
19. Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
    Péld. 11,13.
20. A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
    2 Móz. 21,17.
21. A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
    Péld. 28,20.
22. Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
    Mát. 5,39., Róm. 12,17., Róm. 12,19.
23. Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
    5 Móz. 25,13.
24. Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
    Péld. 16,9., Jer. 10,23.
25. Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
    Józs. 7,20., Józs. 7,25.
26. Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
    Péld. 20,8., Zsolt. 101,5., Zsolt. 101,6., Zsolt. 101,8.
27. Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
    Péld. 21,2., Zsolt. 17,3.
28. A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
    Péld. 29,14.
29. Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.
    Péld. 16,31.
30. A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig + ható csapások.
    Péld. 13,24., Zsolt. 119,71.