11. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
   5 Móz. 25,13., 5 Móz. 25,16.
2. Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
   Péld. 18,12.
3. Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
   Péld. 15,33., Péld. 18,12.
4. Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
   Sof. 1,18., Ezék. 7,19.
5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6. Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg + a hitetlenek.
   Zsolt. 18,20., Zsolt. 18,25., Péld. 13,6.
7. Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8. Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
   Péld. 21,18.
9. Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10. Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
    Zsolt. 42,8., Zsolt. 42,9.
11. Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12. Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13. A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
    Péld. 20,19.
14. A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
    Péld. 15,22.
15. Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16. A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17. Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
    Péld. 11,25., Péld. 11,37., Péld. 3,27.
18. Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
    Péld. 11,19.
19. A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
    Gal. 6,8.
20. Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
    Zsolt. 5,5., Zsolt. 5,7.
21. Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22. Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23. Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
    Péld. 10,23.
24. Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
    Zsolt. 112,1., Zsolt. 112,9.
25. A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
    Péld. 11,17.
26. A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak + fején pedig, a ki eladja, áldás van.
    Péld. 11,17., 5 Móz. 14,28., 5 Móz. 14,29.
27. A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
    Zsolt. 57,7.
28. A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az + igazak kivirágoznak.
    Jób. 8,20., Jak. 5,1., Jak. 5,3., Zsolt. 1,1., Zsolt. 1,3., Zsolt. 92,13.
29. A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30. Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31. Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
    1 Pét. 4,17., 1 Pét. 4,18.
32. A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
    Péld. 3,11., Péld. 3,12., Zsid. 15,5., Zsid. 15,7.