29. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
   Péld. 11,10.
3. A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti + a vagyont.
   Péld. 10,1., Luk. 15,3.
4. A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6. A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen + pedig nem tudja megérteni.
   Jób. 29,16., Jób. 29,17., Luk. 18,2., Luk. 18,4.
8. A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9. Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10. A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
    Péld. 14,33.
12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
    Péld. 22,2.
14. A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
    Péld. 20,28.
15. A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
    Péld. 13,24.
16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
    Zsolt. 58,11., Zsolt. 91,8.
17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
    Péld. 29,15., Péld. 23,13., Péld. 23,14.
18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
    5 Móz. 28,1., 5 Móz. 28,14.
19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20. Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
    Péld. 26,12.
21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
22. A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
    Péld. 26,21.
23. Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig + tisztességet nyer.
    Péld. 18,12., Mát. 23,12., Ésa. 66,2.
24. A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
    3 Móz. 5,1.
25. Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26. Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
    Péld. 19,6.
27. Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.