Pál apostol első levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. A pártoskodás elvetése. Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban.
  2. Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok.
  3. Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyonis emberi módon?
  4. Amikor ugyanis egyik azt mondja: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", nem vagytok túlságosan emgeriek?
  5. Mi az Apolló? Mi a Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy amint nekik az Úr megadta.
  6. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.
  7. Ezért, nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
  8. Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten.
  9. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
  10. Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá.
  11. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat.
  12. Azt pedig, hogy erre az alpra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít,
  13. kinek-kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis myilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája.
  14. Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül.
  15. De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
  16. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?
  17. Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az.
  18. Óvás a világ bölcseségétől. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen.
  19. E világ bölcsesége ugyanis oktalanság Isten előtt. Igy mondja az Irás: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket."
  20. Továbbá:
    "Az ember gondolatja előtte tárva van:
    Mint egy lehellet, neki mind olyan."
  21. Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek:
  22. akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek.
  23. Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

1-4. A pártoskodás kérdésére (1Kor. 1,10-17) visszatérve, az Apostol rámutat igazi okaira: a vallási tudatlanságra és a világias gondolkodásra.

5-9. A hithirdetők nem különböző pártok vezetői, hanem Isten szolgái, a hívők tehát nem hozzájuk tartoznak, hanem Istenhez.

10-15. Az apostoli munka képletes leírása: A keresztény tanítás egyetlen, örök alapja Krisztus. Aki erre az alapra az evangélium szellemében építi tanítását, az utolsó ítéleten jutalomban részesül, aki viszont világias bölcsességgel elhomályosítja az evangéliumi tanítást, annak meg kell tisztulnia, mielőtt az üdvösségre juthatna. - Ez a szöveg az Egyház tisztító tűzről szóló tanításának egyik alapja.

19. Jób. 5,12-13.

20. Zsolt. 95,11.

21-23. Az eddig mondottak összefoglalása. A hívő ne pártoskodjék, hiszen nem emberhez, hanem Krisztusban Istenhez tartozik.