Pál apostol első levele a korintusiakhoz
Bevezetés
- Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Jézus Krisztusnak Isten
akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,
- Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a
meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol
segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.
- Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus
Krisztustól.
- Hálaadás. Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten
kegyelméért, melynek Krisztus Jézusban részesei lettetek.
- Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben.
- A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek.
- Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus
Krisztus megjelenését várjátok,
- aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek
Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.
- Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi
Urunknak közösségébe.
Különböző visszaélések elitélése
A pártoskodás
- A pártoskodás oktalansága. Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus
nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok
pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon felfogásban!
- Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy
pártokra szakadtatok.
- Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: "Én Pállal
tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal."
- Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek?
Vagy Pál nevében kereszteltek meg?
- Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek,
kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt.
- Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
- Még Sztefanász csaladját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem,
hogy mást is megkereszteltem volna.
- Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem,
hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy
Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
- A kereszt hirdetése. A kereszt hirdetése ugyan oktalanság
azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten erje.
- Hiszen írva van:
"Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom."
- Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye
megmuttata Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége?
- Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte fel Istent isteni
bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó
igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.
- A zsidók csodákat követelnek,
a görögök bölcsességeket keresnek.
- Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
aki a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg oktalanság,
- de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök:
Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.
- Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége"
pedig erősebb az embereknél.
- Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberi
bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő,
- de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy
megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében
gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket,
- s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az
Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak,
megsemmisítse.
- Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
- Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké,
megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.
- Így teljesült az Írás szava: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
4-9. Az Apostol hálát ad a krisztusi hit kegyelméért, melyben a korintusi keresztények az ő közreműködésével részesültek. Isten megkezdett művét be is fejezi bennük és megadja nekik az állhatatosság kegyelmét.
10-12. A korintusi hívek különböző pártokra szakadtak. Pál követői félremagyarázták az Apostol tanítását az ószövetségi törvény megszünéséről. - Apolló alexandriai, zsidó származású, görög bölcseletben járatos keresztény volt (ApCsel. 18,24-27.), aki Korintusban (ApCsel. 19,1.) tudományosabb hangon hirdette az evangéliumot, mint szent Pál. Akarata ellenére (1Kor. 16,12.) külön párt alakult körülötte. - Kéfás szent Péter arám neve (Mt. 16,17 jegyzet). Hívei a zsidóságból megtért keresztények voltak; azt követelték, hogy a pogányok is tartsák meg az ószövetségi törvényt. - Krisztus hívei itt valószínűleg azok, akik minden apostoli tekintélyt elvetettek.
13-17. Szent Pál hangsúlyozza az Egyház egységét Krisztusban. Az apostolok csak közvetítői a megváltás kegyelmének, forrása maga Krisztus. - Az Apostol itt kitér az igazi keresztény bölcsesség kifejtésére. Gondolatmenetét a 3. fejezetben folytatja.
18-25. Isten más utat választott az emberiség üdvözítésére, mint amelyet az emberek vártak. A művelt hellénista pogányok a tudomány és a bölcselet terén keresték a boldogságot. Isten azonban nem az emberi bölcsesség tanításával, hanem a megfeszített Krisztusba vetett hittel üdvözíti az embereket. A zsidók dicsőséges Messiás-királyra vártak, aki az idegen uralomtól megszabadítja, és nagy néppé teszi őket. Isten azonban a Messiás szégyenletesnek látszó kereszthalálával a bűn rabságától váltja meg az egész hívő emberiséget.
19. Esa. 29,14.
26-31. A hitre való meghívásnál sem az emberi okosságot, hanem saját bölcsességét követte Isten. Célja ezzel az volt, hogy megtörje az emberi gőgöt, s hívő alázatra és a lélek belső igazságára vezesse az emberiséget.
31. Jer. 9,23-24.