Pál apostol első levele a korintusiakhoz
Erkölcsi visszaélések.
- Egy botrányos eset. Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul
elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az
tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él.
- S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek,
hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz?
- Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már
kimondtam az itéletet a fölött, aki így viselkedett:
- A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem,
Urunk Jézus hatalmával,
- és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön
az Úr (Jézus Krisztus) napján.
- Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész
tésztát megerjeszti?
- El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is
vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték.
- Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság
kovászával, hanem az egyeneslelkűség és igazság kovásztalan kenyerével.
- Megírtam nektek levelemben: Ne barátkozzatok parázna emberekkel!
- Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és
bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból.
- Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja
ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy
rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.
- Minek itélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött itélkeztetek
ti is, akik a közösséghez tartoznak?
- A kinnlévők fölött majd Isten itélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok
közül!
1-13. A korintusi egyház egyik tagja együtt élt mostohaanyjával. Az ottani előljárók ezt eltűrték. Az apostol követeli a bűnös kiközösítését. Az egyházi közösségből való kizárással a bűnöst bizonyos értelemben kiszolgáltatják a sátánnak. Ez a megaláztatás bűnbánatra indíthatja és visszavezérelheti az üdvösség útjára.