Pál apostol első levele a korintusiakhoz
- Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak
megbízottjait.
- A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen.
- Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem itéletet,
vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem itélkezem.
- Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond
fölöttem itéletet.
- Ne itéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a
sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki
elismerésben részesül Istentől.
Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy
rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se
kérkedjék egyikkel a másik rovására.
- Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad,
mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
- Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra
jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.
- Az apostolok példája. Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat
utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak,
s az angyaloknak és embereknek is.
- Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban,
Mi gyöngék vagyunk, ti erősek,
Ti megbecsültek, mi megvetettek.
- Mindmáig éhezünk és szomjazunk,
Nincs ruhánk és verést szenvedünk,
- Hajléktalanok vagyunk és kezünk munkájával fáradunk.
Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Üldöznek minket, de mi elviseljük.
- Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk.
Szinte salakja lettünk ennek a világnak,
Mindenkinek söpredéke mostanáig.
- Az Apostol a korintusi közösség atyja. Nem azért írom ezt, hogy
megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek.
- Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus
Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek.
- Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője
vagyok).
- Azért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd
eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus (Jézusban), amit mindenütt, minden
egyházban hirdetek.
- Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok.
- Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm
a fölfuvalkodottaknak, nem szavairól, hanem erejéről.
- Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll.
- Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd
lélekkel?
6-13. A pártoskodás önhitté tette a korintusiakat (1Kor. 4,6-8.), szent Pál az apostolok alázatát állítja eléjük példaképül (1Kor. 4,9-13.).