Pál apostol első levele a korintusiakhoz
Az áldozati hús fogyasztása.
Elvi állásfoglalás. Ami a bálványoknak áldozott húst illtei,
bizonyos, hogy mindnyájunknak van tudása. A tudás azonban fölfuvalkodottá
tesz, a szeretet viszont épít.
- Aki sokat ad a tudásra, még nem ismert föl, hogyan kell tudnia.
- De aki szereti Istent, azt magáénak tudja.
- Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs
bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről
az égen és a földön, - tudniilik sok istenük és sok uruk van
- - nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi
érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is
általa vagyunk.
- Megértés az aggályosokkal szemben. De nincs meg mindenkiben ez a
tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a
húst, mint áldozati eledelt, s tével lelki ismeretünk beszennyeződik.
- Az étel ugyan nem lesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk,
hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk.
- Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokkat szabadságotokkal meg ne
botránkoztassátok!
- Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál
látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst
egyék?
- Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus.
- Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét,
Krisztus ellen vétkezel.
- Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem
húst, csak testvlremet meg ne botránkoztassam.
1-13. A pogány áldozatoknál a hús egy részét az áldozati lakomán fogyasztották el, másik része a piacra került, és eladták. Az ilyen eredetű hús evésével kapcsolatban kételyek merültek föl a keresztények közt. Az Apostol elvben megengedi az áldozati hús fogyasztását (1Kor. 8,4-6), abban az esetben azonban, ha valakit megbotránkoztat, megtiltja (1Kor. 8,7-11).