Pál apostol első levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. A szeretet himnusza.
    Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
  2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.

  3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.

  4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gőgösködik,

  5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
  6. Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.

  7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.

  8. A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszűnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.

  9. Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.

  10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.

  11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

  12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.

  13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.


1-13. A rendkívüli lelki adományoknál értékesebb isteni ajándék a szeretet. Isten és a felebarát szeretete a keresztény tökéletesség veleje. Nélküle a tudás, a jótett és a legnagyobb áldozat is értéktelen (1Kor. 13,1-3). Az Apostol elsorolja a szeretet különböző tulajdonságait (1Kor. 13,4-7) és megállapítja, hogy a rendkívüli lelki adományok a földi élettel megszűnnek, a hit és a remény Isten színelátásában beteljesül, a szeretet azonban a mennyei boldogságban örökre megmarad (1Kor. 13,8-13).

5. Nem tapintatlan: a Vulgátában "nem nagyravágyó".