János apostol Jelenéseinek Könyve
- Az elsô négy csésze kiöntése. Akkor nagy szózatot hallottam a
templomból, mely a hét angyalhoz szólt: "Menjetek, öntsétek ki Isten
haragjának hét csészéjét a földön."
- Elment az elsô és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú,
fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét
viselték és szobrát imádták.
- A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a
holtnak vére, és minden tengeri élôlény elpusztult.
- A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré
változtak.
- Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: "Igazságos vagy
(Uram), aki vagy és aki voltál.
- Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét
ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!"
- Hallottam, hogy az oltár felôl egy másik is szól: "Úgy van Uram,
mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!"
- A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erôt nyert arra,
hogy (hôséggel és) tűzzel gyötörje az embereket.
- Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét,
akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a
tiszteletet.
- Az utolsó három csésze kiöntése. Az ötödik (angyal) a
vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult.
- Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég
Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg
gonosztetteikbôl.
- A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre
kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak.
- Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából
három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki.
- Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld
összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák ôket a mindenható Isten nagy
napjára. ^×
- Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel
ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. ^×
- Összegyűjti ôket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon.
- A hetedik (angyal) a levegôbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a
trón felôl nagy szózat tört elô: "Megtörtént!"
- Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés
keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön.
- A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten
akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét
nyújtotta neki.
- Minden szige eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni.
- Mázsás nagy jégesô hullott az égbôl az emberekre. Az emberek pedig
káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.
1-21. Ez a fejezet jelképesen leírja a római birodalomra váró csapásokat és végső pusztulását.
1-9. A bálványimádó Rómát belső bajok és gyötrelmek fogják kínozni (2), gyilkosságok, forradalmak és háborúk szinte vértengerbe fojtják (3-7) és az egész társadalom belső nyugtalanság lázában fog vergődni (8-9).
10-21. A római birodalom egykori fénye és tekintélye tönkremegy (10-11), az elgyöngült birodalom ellen külső ellenség támad (12-14). Ez lesz végül is teljes bukásának az oka (17-21).
15. Ez a vers az Úr Jézus intelme (lásd Jel. 3,3). A ruha a lelki ártatlanságnak és a kegyelem állapotának a jele.
16. Harmageddon a héber Har-Megiddo, vagis Megiddo hegye. Ez a hegy az Ezdralon síkságtól délre fekszik. Mivel itt több nagy csatát vívtak, előképe annak a helynek, ahol minden istenellenes hatalom meg fog semmisülni.