János apostol Jelenéseinek Könyve

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égrôl földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa.
  2. Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tôle a nap és a levegô.
  3. A füstbôl sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak.
  4. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellô növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele.
  5. Ne öljék meg ôket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert.
  6. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elôlük.
  7. A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetszô koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc.
  8. Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné.
  9. Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította ôket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harciszekér dübörgése.
  10. Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erô volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek.
  11. Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abbadon, görög neve pedig Apollion.
  12. Így múlt el az elsô jaj, de jön még két másik.
  13. A hatodik harsonaszó és a második jaj.. A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe elôtt álló aranyoltár négy sarka közül.
  14. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve."
  15. Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendôre készenállt, hogy megölje az emberek harmadrészét.
  16. A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam.
  17. Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította ôket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkô tört elô.
  18. E három csapás: a szájukból elôtörô tűz, füst és kénkô megölte az emberek harmadrészét.
  19. A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s feje volt, amellyel marni tudtak.
  20. A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitôl, hanem tovább imádta a gonoszlelkeket, az aranyból, ezüstbôl, rézbôl, kôbôl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak.
  21. Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

1-11. Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jött elő a pokolból, hogy a lelkiismeret mardosásával gyötörje és kétségbe ejtse az embereket. az égről lehulló csillag a sátán. (Lk. 10,18, Jel. 12,7-9.) A sáskák a nép képzeletében élő kentaurokra emlékeztetnek. A leírás egyes részei a gonosz szellemek csábító erejét és kegyetlenségét fejezik ki. A sáskák királya az első versben említett bukott angyal. Abaddon, végenyészet, a pokol mélységének neve. Apollion, pusztító, valószínűleg szójáték a pogány Apolló isten nevével.

13-21. A hatodik harsonaszóra fölszabadul az egész alvilág és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket. A négy angyal négy gonosz szellem. Az Eufrátesz folyó a római birodalom keleti határa volt, melyet állandóan veszélyeztettek a pártusok. A pártusok támadása előképe a világtörténelem összes háborúinak. A lovassereg a pokol gonosz szellemei.