János apostol Jelenéseinek Könyve
- Babilon bukása. Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az
égbôl, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet.
- Harsány hangon kiáltotta: "Összedôlt, összedôlt a nagy Babilon!
Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden
tisztátalan, undok madár odúja.
- Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai
paráználkodtak vele, a föld kereskedôi pedig meggazdagodtak pazar
fényűzésébôl."
- Akkor egy másik szózatot hallottam az égbôl, mely így szólt:
"Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és
csapásai ne érjenek titeket is.
- Bűnei az eget verik, de Isten számontartja gonosztetteit.
- Fizessétek vissza neki, ahogy ô fizetett, és tetteit kétszeresen
viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött.
- Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot
okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem
vagyok özvegy és nem ismerek gyászt.
- Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sôt tűz
hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli."
- Babilon siratása. "Siratják és gyászolják a föld királyai,
akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják
füstölgô égését.
- Gyötrelmeitôl való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te
nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett
ítéleted.
- A föld kereskedôi is siratják majd és gyászolják, mert senki sen
veszi meg többé áruikat:
- Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket,
Gyolcsot, bíbort,
selymet és karmazsint,
Semmiféle tujafát és elefántcsont díszt,
Sem értékes fából, rézbôl, vasból és márványból készült edényt,
- Fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tönjént,
Bort,
olajat, lisztlángot és búzát,
Barmot és juhot, lovat és kocsit,
Rabszolgák testét és lelkét.
- Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
Eltűnt tôled minden pompa
és fény,
S nyomuk sem lesz többé.
- A kereskedôk, akik meggazdagodtak belôle, gyötrelmeitôl való
félelmükben távol tôle megállnak, siratják és gyászolják, s így
kiáltanak:
- Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél!
Arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel voltál ékes!
- Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!
- Minden hajóskapitány és révész, minden hajós és tengerész
távoltartotta magát, amikor megpillantotta füstölgô égését, és így
kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz!
- Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te
nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek
hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!
- Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták!
Isten megtorolta rajta igazságtokat."
- Az elpusztult város képe.. Egy erôs angyal erre malomkô
nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal:
"Ily
robajjal dôljön le Babilon, a nagy város,
és nyoma se legyen többé!
- Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona
ne zengjen többé
benned!
Ne éljen benned semmilyen mesterség művese!
Ne
hallatsszék malomkattogás!
- Mécses fénye ne villanjon föl benned!
Vôlegény és menyasszony ne
hallassa szavát!
Kereskedôid a föld nagyjai voltak,
varázslataid
tévútra vezettek minden nemzetet.
- Kezéhez tapad a próféták és szentek vére,
s mindazoké, kiket
megöltek a földön."
1. A fejezet drámai erővel állítja elénk Isten és Egyháza főellenségének, a pogány római birodalomnak bukását és büntetését.
1-3. Az angyal prófétai múltban úgy hirdeti Róma bukását, mint már megtörtént dolgot.
4-8. Az Úr Jézus inti a római keresztényeket, hogy ne vállaljanak közösséget Róma bűneivel (Jel. 18,4-5.), és megparancsolja az angyaloknak, hogy hajtsák végre az ítéletet (Jel. 18,6-8.).
9-10. A szövetséges fejedelmek gyászolják Rómát, de nem sietnek segítségére. Egy óra alatt: hirtelen.
11-19. A kereskedők és hajósok, akik a Rómával folytatott kereskedéssel nagy vagyont gyűjtöttek maguknak, szintén siratják a város bukását.
21-24. A keresztényüldöző Róma végleges bukását egy angyal jelképesen a tengerbe vetett nagy kővel pecsételi meg (Jer. 51,61-64.).